Viziten a vasvári Kígyókirálynál

– Méltatlanul elfeledett a szobor és a motívum. Pedig szimbolikus jelentése van: az egykor elsüllyedt vár és annak királya megtalálásra, felfedezésre vár. Akárcsak Vasvár, hiszen a város nagy lehetőségek előtt áll a jövőben – ezzel a gondolattal köszöntötte a résztvevőket dr. Zágorhidi Czigány Balázs múzeumigazgató, a program szervezője.

A történész egy 1858-ból származó újságból olvasott fel szemelvényeket. Szorgalmasan „mívelt” területekről, mocsaras tájról írt az egykori zsurnaliszta, aki a Szentkút dombjáról szemlélte a vidéket. A Kígyókirály legendáját is említi a cikk, egy parasztasszony elmondására hivatkozva.

A legenda később Szántó Imre hegyhátszentpéteri naiv művészt is megihlette, aki a 80-as évek közepén energiát és pénzt nem kímélve, saját költségén, szoborban örökítette meg a kígyókirályt. Az alkotás ma is impozáns. A kígyóbőrt szimbolizáló mozaikokból hiányzik néhány, a szemekből és a koronából is eltűntek a kékes, színes, prizmaként is működő üvegkristályok, amelyekhez a legendáriumok szerint csehszlovák üveg hamutartókat használt a művész. Ezeket pótolni kell a szobron. Az alkotóról Benke Tibor, a művész jó ismerője beszélt, a Csónakázó-tó történetéről pedig Laki László erdész mondott érdekes részleteket. Például, hogy 17 halfaj van jelenleg a vízben, közülük a legnagyobb számban ponty. Azt is elmondta: a mocsári teknősök paradicsoma lett a hely. Nagyon sok példány él itt belőlük, bár ékszerteknős is keveredett közéjük, amit valószínűleg valaki „itt hagyhatott”, másként nem kerülhetett a tóba. A városséta a Szentkúti Kápolnánál zárult.