Borkimérésről is szólt a szabadságlevelünk

Schönvisner István elsőként írta meg a város történetét, 1791-ben adták ki. Szombathely város privilégiumlevelei és Schönvisner István munkássága című várostörténeti konferenciát a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár, a MNL Vas Megyei Levéltára és a Közjó és Hagyomány Egyesület rendezte december 14-én. Tóth Endre professzortól, a konferencia elnökétől és előadójától megtudtuk, az időpontot nem véletlenül választották: december 15-én van Schönvisner István (1738-1818) születésnapja, pontosabban a nap, amikor megkeresztelték, a keresztlevele maradt fenn. Polgári családban született, belépett a jezsuita rendbe, régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok lett. Nem maradt róla fénykép, így a fő művét, a Szombathely történetét kell keretbe tenni az arcképe helyett.

Dr. Puskás Tivadar polgármester átjött a közgyűlésről, hogy a fórum résztvevőit azzal a hírrel köszönthesse: határozat született a szombathelyi identitást erősítő program elindításáról. Mint mondta, az 1407-ben készült szombathelyi privilégiumlevél bizonyíték, hogy itt akkor is olyan emberek éltek, akik büszkék voltak értékeikre.

A konferencia előadói voltak dr. Kóta Péter, Sánta Sára és dr. Zágorhidi Czigány Balázs, a Vasvári Múzeum igazgatója, aki Kiss Gábor és Tóth Endre történésztársaival Schönvisner után harmadszor futott neki Szombathely története megírásának, művük a város alapításától 1526-ig szól, 1994-ben jelent meg. Az igazgató a kiváltságlevélről szólva kiemelte: a város az összes járandóságát 200 aranyforintban váltotta meg, köztük a borkimérést. A dézsma és a hegyvám megmaradt. Nagyobb ügyekben a bíráskodás a földesúri székre tartozott, ezt helyben a várnagy képviselte. Ami a kiváltságlevélben nem szerepelt, szokásjog szerint intézték.