Idegenvezetőként dolgozik Firenzében és környékén a szombathelyi származású Tihanyi Kinga

Szombathelytől Toszkánáig

„Toszkánát vele érdemes felfedezni.” „Fantasztikusan jó idegenvezető. Alapos, felkészült, barátságos, vidám és érti a vicceket” – olvashatók az elismerő bejegyzések az általa működtetett közösségi oldalon.

Tihanyi Kingát, aki 27 éve kötődik Olaszországhoz, és több mint két évtizede él ott a férjével és a két fiával, sokan ismerik Szombathelyen. A Firenzétől északra saját vendégházat (hagyományosan bed & breakfastet, az ő értelmezésében bor & bruschettát) működtető, idegenvezetőként dolgozó asszony az akkori Rudas közgazdasági szakközépiskola diákjaként álmában sem gondolta, hogy egyszer kimondhatja: többet éltem már itthon, mint otthon. Az itthon Toszkána régiót jelenti, az otthon Szombathelyt, ahová még a szűk családi kör és a vendégei kötik.

– ’91-ben, érettségi után azonnal Milánóba mentem, gyerekekre vigyáztam, a kapott pénzből ki tudtam fizetni a nyelviskolát. Fél lábbal már akkor kint maradtam, miután megismerkedtem a leendő férjemmel. Gyakorlatilag azonban hazamentem: a Berzsenyi főiskola olasz tanszékére jelentkeztem titkárnőnek. Egy kőszegi székhelyű olasz cégnél, Sárváron tolmácsként és Szicíliában is vállaltam munkát. Mobiltelefon, internet és olcsó repülőjegyek híján, négyévnyi ingázás után aztán győzött a szerelem, kiköltöztem végleg. Így vezetett az utam Firenzébe – meséli Kinga.

A munka beérése

2001-ben egy EU által finanszírozott egyéves kurzusra lett figyelmes: ritka nyelveken beszélő embereket képeztek idegenvezetőkké, magyar anyanyelvűeket is kerestek. Elvégezte a tanfolyamot, ami megélhetést eleinte nem adott. Aztán honlapot csináltatott, terjedt a híre, és lassanként beérett a többéves munka: már sokan kérnek tőle idegenvezetést Firenzében.

– Szeretek a magyar vendégekkel dolgozni, nyitottak a szépre, az új információkra, és tisztelem, hogy pénzt áldoznak a kultúrára. Akik először látogatnak ide, kisgyerekkel jönnek, vagy nem akarnak sokat sétálni, azoknak háromórás túrát ajánlok belépők nélkül. Teszünk egy nagy sétát, mesélek a város történelméről, a Medici családról, a kulturális kincsekről, amelyek mellett elhaladunk. A visszatérőknek való a „Firenze haladóknak” program, nincsenek határok, nem kell másokhoz alkalmazkodni – mondja Kinga, aki a szezonban állandóan úton van, igény szerint gasztronómiai programokat is szervez: a bor- és olívakóstolók, a főzőtanfolyamok a specialitásai.

Vannak saját kgb- (kultúra-gasztronómia-bor) útvonalai extraszűz olívaolaj vagy éppen juhsajt kóstolásával összekötve, és olyan alkalmak is, amikor zöld olívafákkal és szőlőültetvényekkel teli napsütéses dombok között Vespákkal kóborol a turistákkal. Szerinte megélt helyzetekre, problémamegoldó képességre, empátiára és folyamatos önképzésre is szükség van, hogy jól végezze a munkáját. És ő jól akarja, már csak azért is, mert a mindene Toszkána.

„Tutto il mondo e paese”

– A táj egyszerűen gyönyörű. Olyan természeti és kulturális kincsei vannak, amiket nem lehet megunni. A mai napig tudok úgy sétálni az utcákon, hogy állandóan felfelé nézek, szerencse, ha nem esem hasra – mondja nevetve. Ott sincs kolbászból a kerítés, a minőségi élethez nagyon sokat kell dolgozni, állítja Kinga, aki nemcsak idegenvezető, programszervező, sommelier (borszakértő) és olívaolaj-kóstoló, hanem részmunkaidőben az olasz posta oszlopos tagja is. Minden reggel ötkor kel, és a szezon végére néha elviselhetetlenül fáradt. Mégsem képzel magának más életet. Sőt, amellett, hogy saját vendégházat üzemeltet, újabb vállalkozáson gondolkodik, ami prémium minőségű borok, olajok, készételek beszerzését és magyarországi értékesítését jelentené. Kéri, hogy a történetét egy olasz mondat zárja: „Tutto il mondo e paese” – „Bárhol is legyünk a világon, az emberi érzések egyformák.”

Kedves Kinga! Szombathely büszke rád.