Jubilál az Esőemberke Alapítvány

Fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte csütörtökön az alapítvány az egyetem könyvtárában. – Annak idején mi, azaz az autizmus által érintett családok és szakemberek azért hoztuk létre ezt az alapítványt, mert akkor még nem láttuk az iskolás gyermekeink jövőjét. A szociális intézményekben nem volt megfelelő ellátás számukra. Mivel a nyílt munkaerőpiacon nem tudnak elhelyezkedni, nekik védett, segítő környezetet szerettünk volna kialakítani, mert többségük egész élete során támaszra szorul – tájékoztatott Nádorné Vörös Ibolya, az Esőemberke Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Az eseményen jelen volt dr. Puskás Tivadar polgármester is, aki köszöntőjében kiemelte, hogy mindenki, aki felelősséget érez embertársaiért, egy közösségért, az jól tudja, hogy mindannyian értékek vagyunk, függetlenül attól, hogy ki milyen talentumokat kapott születésekor.

Az ünnepségen bemutatták Oravecz Lizanka és Orosz Ildikó Lizanka című könyvét. Ez valójában Oravecz Lizanka önéletrajzi könyve, amelyben a szerző kifejti, hogy milyen hosszú és rögös út vezetett addig, amíg rájött arra, hogy az autizmus bizonyos vonásait hordozza magában.

- Amikor én gyerek voltam a ’80-as években, akkor még a magasan funkcionáló autizmusról egyáltalán nem volt az országban szaktudás és szakirodalom. Ezzel csak a ’90-es évek végén kezdtek behatóbban foglalkozni. Tehát akkor még fel sem ismerhették volna, hogy mi áll az én viselkedésemnek a hátterében. Másrészt én egy ponton megcsömörlöttem attól, hogy segítséget kérjek, és teljesen véletlenül jutottam el 31 évesen egy olyan információhoz, hogy az autizmus nem csak az Esőember című filmben merül ki, hanem egy nagyon széles spektrumot jelent az autizmus tekintetében – fogalmazott Oravecz Lizanka, akivel könyvéről Némethné dr. Tóth Ágnes, az ELTE PPK egyetemi docense beszélgetett a könyvtár előtti aulában a szép számú közönség előtt.