Nosztalgia-találkozó Bükön – Összegyűltek az asszonyok, akik egykor együtt álltak a pult mögött

Mintha csak osztálytalálkozóra jöttek volna, úgy gyülekeztek a résztvevők a délutáni összejövetelre. Egymás arcát fürkészve, puszilkodva, a másik nyakába borulva köszöntötték egymást. Aztán csoportokba verődve beszélgettek, nagyokat kacagtak, előkerültek a régi fényképek. Volt, akit harminc év után most láttak először.

Bizonyára sokan emlékeznek még a nagy füles csemegekosár szimbólumra, amely Szombathelyen akkoriban három üzlet portálja fölött díszlett. Na, hát ez volt a Csemege. A Hunyadi úti üzlet dolgozóinak jutott eszébe, hogy összehívják azokat, akik ott voltak az induláskor.

- Egy népünnepély volt a nyitás! – emlékezett Pungor Zsuzsanna. – 1975. augusztus 19-én nyitottunk, a vásárcsarnokkal együtt. Erre a napra olyan felvágottak készültek, amiket máskor nem lehetett kapni.

- A csemegekosár egyébként is minőséget jelentett. A Csemege Kereskedelmi Vállalat boltjaiban az akkori viszonyok szerint minden kapható volt. A téliszalámiért, csabai kolbászért, banánért kígyózott a sor, az osztrákok jöttek busz-számra, a „jugók” a vajkrémeket vitték... Budapestről hozták gyönyörű tányéron a hidegtálakat, a Vörösmarty cukrászdából a süteményeket. A mi újításunk volt a Csemege-ajándékkosár, azt sokáig csak nálunk lehetett kapni.

Fiatal csapat indult el akkor a Csemegében. Legalább félszáz szakképzett eladó, két műszakban. Szombaton kettőig voltak nyitva, vasárnap nem dolgoztak. Nagy volt a szakmai fegyelem, de kétszer annyit is kerestek, mint a más boltokban dolgozók. Jó volt a hangulat, sok egykori vevő még ma is üdvözli az eladókat.

- Akkoriban fix árak voltak: mindenhol 9,20-as cukor, 3,60-as kenyér. Inkább a személyekhez kötődtek a vásárlók. Szerettek minket. Külön helyiségben volt a baromfi, külön a zöldség. A bolt területén volt egy presszórész, oda járt az egész piac, meg sok munkába induló ember. Több száz kávé elfogyott egyetlen nap. De ott aztán oda kellett tenni a kis szódavizet meg a tejet!

Egymás szavába vágva meséltek a negyven évvel ezelőtti igényességről. Nagy vita kerekedett abból, hogy mikor vette át a céget a Julius Meinl. A találkozó egyik ötletgazdája, Fábiánné Horváth Erika így emlékezett erre:

- Van egy nagyon rossz emlékem. Ahogy rendeztük át a boltot, ott állt egy munkavezető, és tapsolt: schnell, schnell! Akkor kezdődött a rabszolgaság...