Az Erdődyek gazdag szellemi hagyatéka – Meghatározta Vép fejlődését a család

A jelenleg lakatlan, egyre romló állagú, nem látogatható Erdődy-kastély és parkja, valamint a Vépi Kántorkönyv is bekerült a Vas Megyei Értéktárba. Az Erdődy család kulturális, szellemi öröksége szintén része a helyi értéktárnak, és meghatározója Vép fejlődésének: a család tisztelete generációkon át beleivódott a vépiek tudatába – indokolta a szombati Erdődy-nap szervezését Iszakné Koszorús Judit, a művelődési ház vezetője, a helyi értéktárbizottság tagja.

Dömötör Gábor, az értéktárbizottság elnöke pedig arról beszélt: évszázadokon keresztül szoros kapcsolatban volt egymással Vép és az Erdődy család, uradalmi központként fenntartották és fejlesztették a mezővárost, védték a lakóit. Az 1600-as évek közepétől Erdődy György a vépi kastélyban alakította ki állandó lakhelyét, amit 1945-ig folyamatosan lakott a család vépi ága. A főúri életvitel sok alkalmazott munkáját igényelte, nagy részük a vépiek közül került ki, ami a létbiztonságot erősítette és letelepedési kedvet is hozott magával. És hogy kik voltak az Erdődyek? Feljegyzések szerint Magyarország főúri családja, a legrégibb, amely grófi méltóságot kapott II. Ulászlótól 1511-ben, még a mohácsi vész előtti időszakban.

A család tagjai közül ketten is részt vettek a mohácsi csatában, többen horvát báni tisztséget viseltek, ketten országbírói rangot szereznek, az ország zászlós urai között tartották számon őket: tárnokmesterek, kamaraelnökök, Varasd megye örökös főispánjai és más megyék főispánjai, főlovászmesterei is kerültek ki közülük. Az egyházi hierarchiában is előkelő helyen szerepeltek: Bakócz Tamás esztergomi érsek, Erdődy László nyitrai, Erdődy Gábor egri püspök volt. Kiemelkedő volt az egyházi mecenatúrájuk: templomokat építettek, rendházakat alapítottak, az ország elitjéhez tartoztak. Ebből a vépiek mindennapi életükben azt tapasztalták, hogy munkát kaptak az uradalomban, biztonságban élhettek, jobbágysorukból még 1848 előtt felszabadították őket, cselédiskolába járhattak és ingyen tanulhattak az uradalomban dolgozók gyerekei. Az öreg gróf a közvetlen környezetében szolgálatot ellátókról végrendeletben emlékezett meg. Fenntartották a templomot, támogatták az iskolát.

A vépiek pedig szerették földesuraikat, akik szintén barátsággal viszonyultak a település lakóihoz. Dömötör Gábor megjegyezte: méltatlanul keveset foglalkozik a magyar történetírás az Erdődyekkel: a család történetén belül a vépi ág kutatása még várat magára. Két előadó azonban behatóan foglalkozott a család történetével. Dr. Bubryák Orsolya, az MTA BTK Művészettörténeti Intézetének tudományos főmunkatársa sajátos nézőpontból beszélt az Erdődy család történetéről: a család galgóci ágával foglalkozó művészettörténész kutatásainak egy szeletét mutatta be, Ősök az ebédlőben címmel. A vépi kastély nagyebédlőjében a háború előtt készült felvételt bemutatva a családi portrék mögé nézett, felvillantva, hogy a portré, a képmás másképp értelmezendő szokásos szemléletünkhöz képest: nem feltétlenül egy-egy főúri család tagjai látható a képeken az elhunyt vonásait pontosan, élethűen bemutatva. Egy nemesi portré kevesebbet és többet is jelent: a nemesség lényege az volt: ősökkel rendelkezünk, az ősök bemutatása régóta nemesi kiváltság, az ősgalériák a reprezentáció eszközei voltak és maradtak a nyilvános terekben. Dr. Benda Borbála Étkezési szokások a kora újkori főúri udvarokban a vépi lakoma alapján címmel tartott vetített képes előadást. (Nagy, „dús” lakoma, hármas esküvő volt ugyanis Vépen: 1695. június 9-én gróf Eszterházy Antal vezette oltárhoz Júlia grófnőt, pénteken Margit grófnő esküdött örök hűséget gróf Draskovics Pálnak. Szombaton ezek „szerelmes anyjával, méltóságos Csáky Krisztinával esküdött meg Bercsényi Miklós Isten áldásával – írják a helytörténeti füzetek)

A műsorban közreműködött Buti Zsanett zongoraművész és Mérei Tamás csellóművész.

A Kiállítótérben az Erdődyekről nyílt tárlat, amelyet Dömötör Gábor állított össze a Vépen fellelhető tárgyi és írásos emlékekből, a tablókon pedig megelevenedik az Erdődyek vépi ágának története leírásokkal a családtagokról I. Györgytől egészen Ferenc grófig. „Felállították” a régi kápolna oltárát két szoborral, templomi zászló, miseruhák, a várról és a kastélybelsőről készült kinagyított fényképek is helyet kaptak a tárlaton, ezeken kívül írásos emlékek – adománylevelek, főispáni kinevezés, hitbizományi, alapítványi levelek, Erdődy ex libris-es könyvek is. Az Erdődy-nap díszvendége, a család jelenlegi feje, gróf Erdődy László köszönetet mondott a kiállításért, amelynek létrejöttét a jánosházi helytörténeti gyűjtő, Bors Géza és a pecöli tanító, Czibók Attiláné is segítette.