Nagy Tamás tűzoltó több mint ötven országban tekert már

Nagy Tamás Szombathelyen hivatásos, lakóhelyén, Vasváron önkéntes tűzoltó. Ha szabadságon van, lemegy Vas megye térképéről. Nem edz különösebben, csak egyszerűen biciklizik, hétfőtől vasárnapig, folyamatosan megy valahova. Csak az idei utazásait soroljuk: Izland, Izrael, Olaszország, Horvátország, Szlovénia, Szlovákia, Ausztria, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán, Lengyelország. Ha ma azt mondaná neki valaki, hogy biciklizzen át Indián, azt felelné, jó, kér fél órát, míg összerakja a kerékpárját.

A világ bebiciklizése úgy kezdődött, hogy a kétezres évek elején, amikor megjelentek a fapados légitársaságok Európában, a távoli célok elérhetővé váltak, a barátjával elrepültek Bázelba, majd onnan elbicikliztek Barcelonába három hét alatt. És a „módszer” megmaradt: így az utazás olcsó, könnyedén kiszámítható a költségvetése, megérkezve adott országba szinte csak az élelmiszerárakat kell figyelembe venni. Bicikliről az ember mindent lát – mondja Nagy Tamás; gyalogosan is, de az nagyon lassú. Mindenhol sátraznak, vadkempingeznek, ahol elfáradnak, ott alszanak. A bicikliutak használhatatlanok, ezért inkább a kisforgalmú autóutakat használják. 25 kilogrammos csomag van a hátuk mögött, ezzel a súllyal nehéz megállni, elindulni. Harmad-negyedrangú vagy számozatlan útvonalakon mennek, amik nagyjából az irányt tartják. De kerekeztek már autópályán is, mert nem volt más út.

Adódtak életveszélyes helyzetek, például amikor karambol történt pont előttük. De nagyobb életveszély volt, amikor Amerikában a sivatagban elfogyott a vizük. Véletlenül találtak egy kutat – miután szomjaztak este nyolctól másnap 11 óráig, 47 fokban. Már fizikai fájdalmaik voltak, annyira kiszáradt a szájuk…

Marokkóba szívesen visszamenne, nagyon szép, pedig éppen ott – macsétát szorítva a torkához – kirabolták, mindenét elvitték. Ott volt Afrika közepén semmivel, nagyköveti segítséggel jutott el Pisába, oda kimentek érte ismerősök. Meséli, a krokodiltól kezdve mindent ettek az útjaikon. Japánban az akciós vacsorán a rizsszemeknek volt elöl két szemük: kukacos volt, de elfogyasztották, mert éhesek voltak, és nem volt más, fehérjeforrásnak fogták fel. Legutóbb „a békés, csendes, nyugodt, érintetlen” Kaukázusban jártak, 2700 méter magasságban bicikliztek. Mindennap megtámadták a háromfős kis csapatot a kutyák. Farkasölők, amik vigyáznak a nyájra, veszélyként érzékelik az arra járót. Ilyenkor bicikliből várat szoktak építeni: körbeveszik magukat, és együtt távolodnak.

Nagy Tamás azt mondja, nem szerette ezeket a támadásokat, de a harmadik nap után már nem érdekelte, úgy gondolt a farkasölőre: „Gyere, széttéplek!” Mindent meg lehet szokni.