Soha nem látott számú érdeklődő volt a téli bortúrán

A helyi borbarát hölgyek és a borosgazdák szervezésében tizennégy pince tartott nyitva. Varga Lajos hintójával a Horváth Józsefék pincéjénél találkoztunk, ahol kora délután már újabb adag cukorért mentek, annyi forralt bor kellett. A domb alján álló Üvegtigrisben a szüleivel Kutrovics Andrea borkirálynő mérte az andalító nedűt a sorban állóknak. „Figyel, lép, lép!” – kapták gyakran a parancsot a lovak, akkora volt a forgalom a földutakon, hogy sokszor vigyázni kellett. Galoppoltunk is dombra föl és le, a hintó idegenforgalmi látványosság, derűt és meglepetést okoz, fotózzák, amerre jár.

A Bene-hegyen Horváth Gáborék a borok mellett füstölt áruval, retró slágerekkel várták a sokaságot. Egy másik pincében Tóth Béla és Németh István kínálták a boraikat, hat családtagot mozgatva állták a rohamot, a feleségek céklakrémes, zakuszkás kenyeret is készítettek. Nem ijedtek meg a soha nem látott túrázó sokaságtól Desits András pincéjében sem, saját DJ adta a mulatós zenét, fogyott a bor és a pálinka a messze hangzó muzsikaszó és a borkorcsolyák mellett.

„Lapnak tarts, dombnak hajts!” – ez a hintó vezetési elve, de Varga Lajosnak elég a kalapjára figyelni, le ne vigye a szél, mert ezt a lovak már maguktól is tudják.