A vasi lány, aki horgászként hódítja meg a világot

Úgy lett világbajnok két héttel ezelőtt a női horgászválogatott finomszerelékes szakága Dél-Afrikában, hogy a csapat eleinte el sem akart indulni a versenyre. Ez jó eséllyel egy olyan mondat, amelynek minden állítása magyarázatra szorul. Szerencsére Kovács Hajnalka, aki egyéniben szerzett negyedik helyével a csapat legeredményesebb tagja volt, segített a megfejtésben. Hajnalka Bükön dolgozik egy szállodában, ő felel azért, hogy a szobafoglalásoknál minden rendben menjen, és nem mellesleg több mint egy évtizede minden horgász-világbajnokságon ott van.

Nem volt azonban ez mindig így, sőt eleinte éppen ellenkezőleg volt. Szerinte egy nő vagy a párja miatt, vagy a családi hagyományok miatt kezd el horgászni, más lehetőség nem nagyon van, ő pedig az utóbbi kategóriába esik.

Édesapja és nagyapja mindig nagy horgászok voltak, akik persze vitték magukkal a gyerekeket is, őt és négy évvel idősebb bátyját, Danit, míg azonban bátyja lelkesedett a halakért, Hajnalka nem igazán.

– Gyűlöltem minden percét, egy pillanatra sem kötött le – mesélte. Hanem azért a gyerekkora jobbára így is a vízparton telt, leginkább a Csepregi-tó mellett. Tízévesen aztán jött az igazi szerelem, a kézilabda, a horgászás, így egy időre háttérbe szorult. 12 éves volt, amikor bátyja benevezett egy horgászversenyre, amely tulajdonképpen egy gyakorlati és elméleti részből álló vetélkedő volt. Dani szorgalmasan készült a versenyre, többnyire a konyhában. Közben azonban észrevétlenül megtanult mindent Hajnalka is, ezért a család úgy döntött, benevezik őt is, és mindjárt az első versenyét meg is nyerte. A sikereket látva Hajnalkát bedobták a mély vízbe, egyenesen a halak közé, aki így hamar tagja lett a válogatottnak.

Ettől kezdve minden évben részt vesz a horgász-világbajnokságokon, azóta hol Portugáliában, hol Lengyelországban dobja be a horgot a halaknak. Az átütő sikerre azonban 13 évet kellett várni a nemzetközi porondon. Igaz, mint kiderült, országos szinten az első hatban azért mindig benne volt, ám az első felnőtt női versenyén 2010-ben végre magyar bajnok is lett. Éppen ezen a napon töltötte be tizennyolcadik születésnapját, szebb ajándékot nem is kívánhatott volna. Magyarország 2017-ben rendezett női világbajnokságot Szolnokon, ott Hajnalka csapatban és egyéniben is harmadik lett, és ugyanebben az évben ismét ő bizonyult a legjobbnak az országban.

A versenyeken az a lényeg, hogy ki mennyi halat fog. A horgászoknak négy óra áll rendelkezésükre, hogy bebizonyítsák, ők tudják leginkább, mit szeretnek a halak. A halakat többféleképpen meg lehet fogni. Hajnalkáék a finomszerelékes szakágban versenyeznek, amikor a horogra tesznek egy csalit, a kapást pedig a megránduló úszó jelzi. Ahogyan minden horgásznak, természetesen Hajnalkának is vannak titkos recept szerint összeállított csalijai, és a versenyekre két darab plüss vízilova is elkíséri, de a sikereket mégsem ezeknek köszönheti, hanem elsősorban családjának.

Bátyja már évek óta nem versenyez, helyette mindenben segíti testvérét, elkíséri a versenyekre és tanácsokkal látja el, de a család minden tagja kiveszi a részét a munkából, édesapja az etetőanyagokért, édesanyja a csalikért felel. Hajnalka, ha éppen nem versenyez, csak a legritkább esetben horgászik, a megmérettetések előtt azonban komolyan felkészül. Leginkább erőnlétben kell a topon lenni, mivel a versenyszerű horgászat fizikailag is nagyon megterhelő: egy 11 méteres horgászbottal kell megbirkóznia. Egyszer egy versenyen négy óra alatt 280 halat fogott, márpedig minden fogás ugyanennyi kihúzást és bedobást jelent.

A mostani világbajnokság különlegessége a helyszíne volt, Johannesburg ugyanis a világ egyik legveszélyesebb városa, ezért volt sokáig kérdés, hogy elinduljanak-e egyáltalán. Végül úgy döntöttek, belevágnak. Ahhoz képest, hogy Dél-Afrikában voltak, nem volt túl meleg, de ami nagyobb baj, hogy a Johannesburgtól hatvan kilométerre lévő folyóban hal se nagyon volt. A verseny előtti felkészülési időszakban szinte semmit nem fogtak, ami pedig horogra akadt, annak egy részéről jóformán azt sem tudták, mi az. Minden Európában használatos etetőanyaggal kudarcot vallottak.

Az afrikai halak csak az afrikai kukacokért voltak oda, amelyek közül némelyik akkora volt, mint egy kisebb kígyó. Aki nem horgászik, hajlamos azt hinni, hogy amint az úszó a vízen ringatózik, lehet bontani a sört, és akár még egy kis szunyókálás is belefér, majd csak feltűnik egy idő után, hogy rángatja valami a horgot. Nos, nem így van. Amint megmozdul az úszó, azonnal be kell vágni (meg kell rántani a botot), hogy a hal horogra akadjon, mivel magától ez nem nagyon történik meg. Mindebből az következik, hogy a versenyhorgászat harmadik nagy próbája – a technikai tudás és a fizikai megterhelés mellett – a hosszú ideig tartó feszült koncentráció. Talán nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk: Hajnalkában megvan ez is.