Szántótudásukról adtak számot a legtehetségesebb mezőgazdasági gépésztechnikusok Vépen

– A legfontosabbak ti vagytok, a biztonságotok, a munkavédelmi előírások betartása – ezzel kezdte eligazítását tegnap reggel a zanati határban dr. Soós Sándor, a Magyar Szántóverseny Egyesület elnöke. Hat láthatóan vizsgadrukkos, rajtszámmal felszerelt fiatalt szólított meg, a mezőgazdasági gépésztechnikusok országos szakmai tanulmányi versenye (OSZTV) döntőjének résztvevőit, akiknek a valódi eligazításuk már előző este megtörtént: végigmentek a pályakitűzés és a versenyzés szabályain, amelyeket a fiúk már az iskolában megtanultak a felkészítő tanáraiktól.

Egyeztették a kritikus pontokat: hogyan kezdjék a szántást, milyen mélyre tegyék le az ekét a talajállapot függvényében, és megbeszélték az időelemeket is, azt, hogy melyik műveletre mennyi idejük lesz. Dr. Soós Sándor tisztázta: itt nem üzemi szántásról van szó, a feladat az, hogy lassan menjen a gépcsoport, és hogy ormos (buckás) és egyenes legyen a barázda. Azt is elmondta: az egyenességre, az alátakarásra, a fogások csatlakozására alapozva könnyebb a bírói munka. A szántásról kifejtette, hogy akkor szép, ha fekete a felszín, ha nincsenek fent növényi és szármaradványok, ha szabályos alakú, azaz a leeresztések, a kiemelések, a forgások mind megfelelnek az előírásoknak.

Húsz méter széles, nyolcvan méter hosszú parcellát szántottak ki a fiatal technikusok összesen két óra alatt. Ötfős testület bírálta a teljesítményüket tegnap panelrendszerben, nemzetközi szervezetük, a Szántó Világszövetség (WPO) versenyszabályait alapul véve. A kérdésre, hogyan értékeli az idén először Vépen rendezett OSZTV előkészületeit, szervezését, körülményeit, dr. Soós Sándor úgy fogalmazott: vegyesek az érzelmei. Az AM DASZK vépi középiskolája minden tőle telhetőt megtett, viszont a technikai elmaradottság látszik.

– Korszerűbb erőgépekkel és ekékkel kellene versenyezniük a fiataloknak, de nehéz a továbblépés. A szakoktatás helyzete sem könnyű, ettől függetlenül a szántási fel­adatra mindig szükség van az országos döntőn, hiszen ez tekinthető a legkomplexebb vizsgafeladatnak: a versenyzőknek kívül-belül ismerniük kell a traktort, az ekét, a munkaműveletet. Menet közben pedig gondolkodniuk kell, és változtatni a beállításokon, elsősorban a talajtól függően – mondta.

Zászlójelzések – hasonlóan a közúti közlekedéshez piros, sárga és zöld – tiltották meg a szántást vagy adtak engedélyt a munkára. A sárga zászló az ötperces előkészületi időre utalt az indulásnál. Miután kikerültek a földbe a jelzőkarók, minden versenyző a parcellája elé állt, és nyitóbarázda húzására állította a traktorja ekéjét, a zöld zászlóra lett „szabad a pálya”, és elkezdődött a verseny.

A tét egy bizonyos pontszám felett már komoly, a technikusi bizonyítvány megszerzése a fiúknak, akiknek legtöbbje gazdálkodó családból származik. Az ünnepélyes eredményhirdetést ma délelőtt tartják a vépi középiskolában.