Halálra kínozták cellatársukat – életfogytiglanit kért az ügyész

Az ügyészi perbeszédben elhangzott, míg a vádlottak vallomásaikban saját szerepüket jelentéktelennek állították be, addig a másik kettőre tettek terhelő vallomást, így gyakorlatilag körbevádolták egymást. Az áldozat megfojtását egyikük sem ismerte el, ketten azt vallották aludtak, mikor a végzetes cselekmény történt.

Elhangzott, mindhárom vádlott személyiségzavarban szenved, az elsőrendű vádlott agresszív, ráadásul esetében szadisztikus ösztöntörekvések is megfigyelhetők, aki élvezi, ha áldozatát megalázhatja, bántalmazhatja.

Az elsőrendű vádlott agresszív, ráadásul esetében szadisztikus ösztöntörekvések is megfigyelhetők, aki élvezi, ha áldozatát megalázhatja, bántalmazhatja. Az agresszív személyiségvonás a másodrendű vádlottnál is megfigyelhető, a harmadrendű vádlott pedig befolyásolható személyiségű, aki viszont éppen a domináns társainak való megfelelési kényszerben válik agresszívvá.

A megállapított személyiségzavar azonban egyik vádlottnál sem olyan mértékű, hogy cselekvőképességüket korlátozná, pontosan tudták, mit tesznek. A sértetten halálakor 52 különböző sérülést találtak. A szakértő szerint az áldozat még a fojtás nélkül is szinte biztos, hogy belehalt volna a bántalmazásba pár napon belül, ha nem kap orvosi ellátást, de valószínűleg még akkor is, ha kap.

Azt, hogy a végzetes napon pontosan mi történt a zárkában, csak a vádlottak tudják. Az ügyészség álláspontja szerint az emberölést társtettesként, akarategységben, különös kegyetlenséggel követték el. Tudták, hogy áldozatuk meg fog halni, ebbe azonban nemcsak hogy beletörődtek, de kívánták is azt.

Az ügyész szerint a törvény teljes szigorát kell alkalmazni velük szemben, ezért mindhárom vádlottra életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását kérte a bíróságtól, azzal a megjegyzéssel, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége a törvényi maximumot (40 év) közelítse.

A védők perbeszédükben arra hivatkoztak, hogy éppen a bizonyítottság hiánya miatt nem lehet elítélni védenceiket, mivel nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy ki az, aki megfojtotta az áldozatot. Ami bizonyítható, az csak annyi, hogy időnként mindegyik vádlott bántalmazta a sértettet, de a harmadrendű vádlott mindezt csak kényszer hatására tette védője szerint, ráadásul az ügyben a vádlottakra terhelő vallomást tévő korábbi cellatárs is szavahihetetlen.

Dr. Rácz József bíró megkérdezte a vádlottaktól, hogy az utolsó szó jogán kívánnak-e a szólni. Az első- és másodrendű vádlott nem élt a lehetőséggel, míg a harmadrendű vádlott azt kérte a bírótól, most rögtön engedje szabadon, mivel ellene nincsen semmilyen bizonyíték. A bíró nem tett eleget a kérésnek, ellenben kitűzte a tárgyalás következő napját, amely május 23-a, ekkor már ítéletet is hirdetnek az ügyben.