Áriák humorral, vastapssal Szombathelyen

Nem bízták a véletlenre a nyitóestet a szervezők: a Savaria Szimfonikus Zenekar olasz operaénekesek közreműködésével áriákkal varázsolta el a nézőket: a három csodás férfihang és az együttes nemcsak mosolyt, könnyeket is csalt a lelátókon ülők szemébe.

Az est ünnepi megnyitóval kezdődött, dr. Puskás Tivadar polgármester köszöntötte a vendégeket. – E történelmi hely 1955-ben vált igazi régészeti helyszínné, hiszen akkor a véletlennek köszönhetően megtalálták a Római Birodalom harmadik legnagyobb Isis-szentélyének darabjait. 1964-ben kezdtek el a helyszínen operaelőadásokat bemutatni. 1999-ig kisebb-nagyobb szünetekkel ismétlődtek a játékok, majd egy hosszabb szünet következett és 2011-ben elindult az „újkori” előadássorozat – idézte fel a rendezvény fontosabb évszámait a városvezető. A polgármester köszönetét fejezte ki a létrehozóknak és a résztvevőknek a kilencévnyi munkáért, kitartásért, majd megnyitotta az idei Iseumi Játékokat.

Szerda este az egyetemes zeneirodalom olasz operaremekeiből és délolasz dalokból kaptunk válogatást három neves tenortól, Alessandro Goldonitól, Domenico Meninitől és Giorgo Casciarritól, a Savaria Szimfonikus Zenekar soraiban Denis Biancucci zongoraművész ült a billentyűknél, valamint a közönség soraiban foglalt helyet Christiano Alberghini, akinek az elhangzott művek szimfonikus átirata köszönhető.

A muzsikusokat Thomas Kornél vezényelte. Először Giuseppe Verdi A végzet hatalma című négyfelvonásos operájának nyitányát szólaltatták meg a szimfonikusok. Az énekesek közül elsőként Giorgo Casciarri lépett színpadra, aki egészen fiatalon vált ismertté hangjával, ám az átütő sikert 1992-ben Verdi Rigolettójának főszerepe jelentette számára, ezután több mint kétszáz te­norszerepben lehetett hallani a művészt.

Másodikként Alessandro Goldoni bűvölte el a nagyérdeműt Puccini Toscájának egyik áriájával. Goldoni énekesi karrierje során fellépett a világ nagy operaszínpadain. Legutóbbi nagy sikerét Pescarában éppen a Toscában, Cavaradossi szerepében érte el. Harmadikként mutatkozott be Domenico Menini, aki ifjú kora ellenére sok szerepben feltűnt már Európa és a világ többi részének színpadain.

Az énekesek szólóit, duettjeit és tercettjeit hatalmas tapssal jutalmazta a közönség, az est végén percekig állva ünnepelték a művészeket. A sikerhez a kiváló előadáson kívül hozzájárult a humor is, amellyel váratlan helyzetre vagy éppen egy hosszan kitartott hangra reagáltak az énekesek és a karmester is.

Az éjfélig tartó előadás során nemcsak mosolyra fakasztották a hallgatóságot; a zene és a hang tökéletes konszonanciája időnként könnycseppeket is csalt a nézők szemébe.