Minden héten van egy közös napjuk, ami kizárólag kettejüké – ehhez tartják magukat

Nem ördöngösség elfoglalni egy bölcsődés korú gyermeket – véli Molnárné Trifusz Andrea, aki egy kiegyensúlyozott, boldog csöppség, Zoé nagymamája. Három felnőtt gyermeke van, ám a kislány eddig az egyetlen unokája.

– Mivel első gyermeke szüleinek, nagyon féltik, óvják őt. – Először én is az ő jelenlétükben vigyáztam rá, aztán hozzászoktattuk ahhoz, hogy egyre távolabb vonultak tőle, és ma már együtt élvezzük a kettőnk idejét – mondta el Andrea, aki elárulta: Zozi – így becézi a kislányt – egyéves születésnapján fogadta meg, hogy minden héten három-négy órát csak kettesben töltenek, ez a nap az ő nagymama-unoka idejük, amit csak kettesben, a szülőktől külön töltenek. Zoét megpillantva az első benyomásunk az volt, mennyire boldog, kiegyensúlyozott gyermek, mennyire szeret hintázni a nagymamájával – egy házukhoz közeli játszótéren beszélgettünk a közös programjaikról. Nemcsak boldog, hanem könnyen barátkozó kislányról van szó, nem kellett sokat kérni, hogy mosolyogjon, máris dobta a puszikat fotós kollégánknak. Andrea elmondta, mindent – hogy hova mennek kettesben, játszótérre, homokozóba – nagyon élvez az apró hölgy.

– Mindent hagyok rá, megnézem, hogy ő mit szeretne, én pedig megpróbálom ebben támogatni. Nem akarok semmit sem siettetni, nem kell, hogy előbb csináljon bármit, mint amit a kora miatt tenne. Most van nála az az időszak, amikor a homokkal és a vízzel ismerkedik – osztotta meg velünk a nagymama. Elmondta: nemrég vitték el először strandolni a kicsi lányt. – A közös napokat nagyon élvezzük: most jártunk először vele a Balatonon.

Egy csoda volt számára a víz, először nem tudott mit kezdeni vele, csak figyelgette. Amikor másodszor vittük le a partra, már élvezte, úgyhogy biztos vagyok benne, amikor legközelebb lemegyünk, ismerős lesz neki a közeg – fűzte hozzá. A közös élményekből az olvasás sem hiányozhat. A nagymamától megtudtuk, hogy a szülők minden este mesét olvasnak Zoénak, ezzel zárul a napjuk. – Nekem nagyon kedves dolog, és rendkívül jónak tartom, hogy rengeteget „olvas”. Van egy kisszéke, abba beül, s ott lapozgatja a kis könyvét. Közben várja, hogy odaüljünk mellé és meséljünk neki.

– Nagyon becsülöm a szüleit sok más mellett azért, mert minden este olvasnak és énekelnek neki. Az apukája és az anyukája együtt mesél – ezt Zoé megszokta és egy elalvás előtti rituálé ez számára. Azt gondolom, hogy a gyereknek a legfontosabb a rendszer, hogy a neveléséből nemcsak az anyukája, hanem az apukája is kivegye a részét. Andrea megosztotta egyik kedves emlékét, amely éppen az olvasás révén kötődik hozzá és a kicsihez.

– Nem tudtam, hogy a szülei a mesét felolvassák neki a kedvenc könyvéből. Amikor nála voltam, szokás szerint leült a székébe, elővette a kicsi kötetet, én pedig elkezdtem neki mesélni és mutatni, hogy ott a cica, mit csinál, hány cica van a képen. Észrevettem, hogy hiába mondtam neki, figyelje a lapon a macskát, helyette értetlenkedve rám nézett. Amikor az apukája bejött a szobába, kérdeztem tőle, hogy mi nem tetszhet a gyereknek. Ekkor kérdezte, hogy olvasom-e a szöveget neki.

Én meg rávágtam, hogy nem, fejből meséltem – és ez volt, ami zavarta: feltűnt neki, hogy nem ugyanazt hallja, mint amikor a szüleivel veszik elő a könyvecskét – tette hozzá mosolyogva. A közös programokból a mondókák sem hiányoznak, a Kerekecske-gombocska, A süti-süti pogácsát – vagy a zene, a tánc – ezekben mind élvezettel vesz részt Zoé. Andrea szerint egy bölcsődés korú gyermek figyelmének lekötéséhez nincsen feltétlenül szükség játékokra: elég egy zacskó, egy doboz vagy csupán a puszta kéz. Amikor kint vannak a szabadban, a nagymama igyekszik zöldbe vinni a gyermeket:

– Igyekszem olyan helyekre sétálni vele, mint például a Csónakázótó környéke, ahol szép a környezet és tisztább a levegő, mint a város más részein. Bár pici a hölgy, pontosan tudja, mi az, amit nem szeret csinálni, ez pedig a rendrakás: amikor Andrea hívja, hogy rakják össze a közösen töltött nap végén a játékokat, Zoé kihúzza magát a feladatból, és elengedi a hívó szót a füle mellett. Molnárné Trifusz Andrea beszélgetésünk végén azt emelte ki, hogy a közös programok révén mindketten profitálnak: ő neveli Zoét és a kislány is viszont őt. Az unoka ajándék – zárta szavait.