Plombák, sírok, aranyak rejtélyei

Olvasmányos, az akkori magyarországi régészettel kapcsolatos tudományos-ismeretterjesztő írásokat szedett egy csokorba a 11 éve (a 2.0-t kivéve) ugyanezzel a címmel megjelent könyv. A kis alakú, apró betűs tanulmánygyűjteménynek néhány hete elkészült a folytatása: ahogy Ilon Gábor a zárszóban fogalmaz: „nagyalakú, keményborítójú, majd minden mellékletében színes, jól olvasható tipográfiájú, tekintélyt parancsoló súlyú könyvvé változott”, melynek megírt témái önmagukért beszélnek. – A 2008-ban kiadott első részt a felháborodásom hívta életre. 2006 karácsonyára egy könyvet kaptam ajándékba – sok képeset, kevés szöveggel. Két angolszász szerző – mellesleg nagy nevek a szakmában – Európa legfontosabb régészeti lelőhelyeiről írt könyvet, a Kárpát-medencét éppenhogy megemlítve. Csak Szlovákiát és Erdélyt érintették, ám a mai Magyarország területéről egy betűt sem írtak. Márpedig az ember, még pontosabban a mai Magyarország területén élő ember történelme nem mellőzhető, szerves része az emberiség történelmének, összefügg Európa, Eurázsia történelmével. Az egyik meghatározó régészeti szakkönyvkiadóval közösen pályázott egy hiánypótló kiadványra, és „sikerre vitték a történetet”. Azóta jó néhány év eltelt: tavaly ősszel a kiadó kereste fel Ilon Gábort a folytatás ötletével. Ő vállalta a szerkesztést, és, hogy újra felkéri a korábbi csapatot. Tízen azonnal igent mondtak, 16-an új szerzők – fiatalok, középkorúak, idősebbek is – és egyikük vizsgálódásai sem öncélúak. Közérthető írások születtek, modern régészeti megközelítésben, új vizsgálati módszereket is bemutatva (például a roncsolásmentes lelőhely-felderítés módszereit). A tanulmányokban tárgyalt múltbeli példák sokszor segítenek a mai világ megértésében – török kori gazdasági bűncselekményt, korrupciót derít fel például Mordovin Maxim írása a hamisított angol címeres textilplombák rejtélyéről –, és magyarázzák a régészek munkájának és a régészeti örökségvédelemnek az „értelmét” is. Az említett rejtélyen kívül több lebilincselő, különleges tanulmány született. Fancsalszky Gáboré például, a címe: Target: Forró László Sebestyén! Európában egyedülálló kutatási irányt képvisel az írás, egy, még nem lezárt nyomozás a sárvári születésű Forró László Sebestyénről, akiből végül nem lett régész, de az akkor születő avarkori régészetben újdonságként összegyűjtötte a középkori latin forrásokat a 8–9. századból. Tette a nemzetközi régészetben az első volt a világon. Életéről sokat máig nem lehet tudni.

Határozott elv alapján szerveződik a tanulmányok sorrendje: a bevezető után először a régészet segédtudományaival és az ember életével kapcsolatban olvashatunk. Utána kronologikusan folytatódik a könyv a régészeti korszakokon át, öt tanulmányt szentelve a bronzkornak, majd egyre fiatalodnak a témák. Vasi vonatkozású tanulmányok is kerültek a kötetbe: Tóth Gábor Ikrek a gödörben és egyéb furcsaságok címmel savariai és egyéb vasi középkori embertani példákat említ a cikkében. Vas megyei kelta pénzek nyomába ered Torbágyi Melinda, Ilon Gábor pedig arra a kérdésre válaszol: miről vallanak az 1929-ben báró Miske Kálmán feltárásán talált velemi aranykincs szimbólumai. Nem vasi, de annál érdekfeszítőbb: Bárány Anna írását olvasva lovas temetkezési szokásokról kapunk képet (Rejtőzködő áldozat. Egy vemhes kanca Kehida-TSZ-major avar temetőjéből) Ahhoz pedig, hogy megtudják, mi volt a favágó békaemberek esete a végvári vitézekkel, tényleg érdemes a vaskos könyvet fellapozni.

– A régészet tudomány, és hogy mi kerül elő, mit találunk meg, az attól is függ, hogy mennyire vagyunk felkészültek. A szakmánk nyomozás – az ember történelmét és a saját korábbi életünket akarjuk rekonstruálni – Ilon Gábor szerint ez is indokolja a címválasztást. A kötetet minden, a világra nyitott, kíváncsi olvasónak ajánlja, akik régi korokra visszanézve az emberiséget manapság foglalkoztató nagy kérdésekre is választ várnak.