Sok madár, kevés hal

2020.01.31. 11:30

Nagy károkat okoz az őshonos állományban a kormorán

A Rábán és a Pinkán is vadásztak a falánk madárra, két nap alatt öszszesen 11 kormoránt sikerült elejteniük a vadászoknak. A kárókatona gyakran csak megsebzi a halakat. Jelentős károkat okoz.

Vas Népe

Az átlagember előtt kevésbé ismert, azonban a természetés madárvédelem iránt érdeklődők, horgászok, haltermelők tudják, hogy a tél beálltával, annak keménységével és a befagyó vizek nagyságának növekedésével nálunk is megjelennek a hazai költő állományt jelentősen meghaladó mennyiségben a kárókatonák (kormorán). A rendkívül érdekes madár megítélése is kettős, jól jellemzi Herman Ottó 1901-ben íródott Madarak hasznáról és káráról szóló könyvének részlete, mely szerint: „…Elég jól repülő és jól bukó vizimadár és jaj annak a halgazdaságnak, halászható tónak, a melybe a kárakatna beveszi magát. Három kiló hal egy napra szűkesen elég ennek a telhetetlen halfarkasnak! Mindenképpen irtani való madár…” – idézte Mesterházy József, a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége halgazdálkodási csoportvezetője.

Legyengülve várják a tavaszt

A nagy kárókatona napi halfogyasztását a szakirodalom 0,5–1,5 kg/nap között becsüli, azonban a halállomány fogyasztásán túl a halgazdaságokban és a természetes vizeken is jelentős kárt okoz a nagy testű halak sebzésével, a vermelő (télen a mederbe nyugalomba húzódó) halak zavarásával.

Ezek a halak legyengülve várják a tavaszi ívási időszakot, amely számukra az eredménytelen szaporodás mellett elhullást is hozhat. Amellett, hogy erős ürüléke rövid idő alatt tönkreteszi a vízparti fákat, a nagy kárókatona nem válogat halászata során, a védett és fokozottan védett halfajokat is zsákmányul ejti. Mivel e kiváló halászmadár csapatai főként azokat a fajokat zsákmányolják, melyek a hazai haltermelői piacon nem beszerezhetők, így pótlásuk sem megoldott. Szükség van tehát a madarak gyérítésére, még akkor is, ha ez a helyi intézkedés nagyon csekély mértékben segíti csak a probléma megoldását, mégis fontos és hozzájárul a halállomány védelméhez.

– A szövetségünkhöz érkező horgászbejelentések alapján – a korábbi évekhez hasonlóan – ismét felvettük a kapcsolatot a vizeink körül illetékes vadászatra jogosultakkal, mivel az állóvizek befagyásával párhuzamosan az országba érkező kárókatonák többsége a folyóvizekre, megyénkben főleg a Rábára húzódott. Már ősszel beszereztük a védett természeti területekre vonatkozó gyérítési engedélyt az illetékes természetvédelmi hatóságtól, hogy szükség esetén ott is végezhető legyen gyérítési tevékenység természetvédelmi őri szolgálat felügyelete mellett – hangsúlyozta a szakember.

Kormorángyérítés a Rábánál Fotó: VN/VasiVizeken

Riasztás

Az éber és eszes madár riasztása sem könnyű, elejtése viszont kifejezetten próbára teszi a résztvevők türelmét és ügyességét. A december óta zajló egyéni, helyi próbálkozásokat követően január közepén szervezetten, a Rába Nick és Ikervár feletti szakaszán, valamint a Pinka-patak Horvátlövő és Vaskeresztes közti szakaszán igyekeztek csökkenteni a vermelő halállományt károsító madarak számát. A változó nagyságú kormoráncsapatok soraiból összesen tizenegyet sikerült elejteni, azonban – mivel többségük a folyóban landolt – begyűjtésükre nem volt lehetőség. Február-márciusban már csak kizárólag az Őrségi Nemzeti Park munkatársainak felügyeletével – rendkívül indokolt esetekben – történhet gyérítés a kiadott engedély értelmében.

– Szövetségünk köszönetét fejezi ki az illetékes hatóságoknak, természetvédelmi szervezeteknek, hogy hozzájárulásukkal támogatták a Vas megyei horgászvizek védelmét a téli időszakban, és köszönet illeti a gyérítésben részt vevő minden önkéntest és támogatót is – hangsúlyozta Mesterházy József.

– A csapatban halászó madarak pár óra alatt visszafordíthatatlan károkat képesek okozni, a védekezésre egyre nagyobb erőt fordítanak országosan is a horgász és haltermelő szervezetek. A ragadozó madár legnagyobb költőhelyei Európa északi részén – Svédországban, Hollandiában, Dániában és Lengyelországban – vannak, ezért a védekezésnek is európai szinten kellene megvalósulnia. Az igazán hatásos módszer az lenne, ha a fészkelőtelepeken sikerülne csökkenteni az egyre növekvő populációt. Ennek módja, hogy a tojásokat meddővé teszik, így a madár nem érzi azt, hogy tojnia kellene, hanem addig ül a záp tojásokon, amíg nem múlik el a költési láz – mondta el Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője a héten egy kormorángyérítésről tartott sajtótájékoztatón.

– A madártani egyesület statisztikái alapján készült számítás szerint egy átlagos évben itthon mintegy háromezer tonna halat falnak fel a kormoránok. Ez igencsak nagy szám, miközben a teljes magyar horgászmozgalom egy évben 3500 tonna halat fog ki – mondta el a szóvivő.

Ezek is érdekelhetik