A vépi nyugdíjasklub fergeteges farsangján jártunk

Hatvanas, hetvenes, nyolcvanas éveikben járó hölgyek, urak fogyasztották a vacsorát a művelődési házban, és várták a 20 órára meghirdetett hagyományosan fergeteges, pörgős műsort. Nem kellett csalódniuk: a jelmezes bevonulás után Horváth Józsefné Irénke fogalmazta meg, mintegy a bál mottójaként: „Itt a farsang, áll a bál, sok-sok vendéggel, összejött a nagy csapat vidám nevetésre.”

A pajzán felhanggal fűszerezett Jó kislány versével is készült az előadó, utána átadta a szereplés lehetőségét társainak, akik helyivé és maivá tették a humoros jeleneteket, és ha kellett, kinevették a nyavalyáikat.

Örökzöldeket énekeltek, a brazíliai őserdőbe vittek, testre simuló fényes fekete-arany ruhában, álarcban adtak elő koreográfiát az ABBA számaira. A 88 esztendős nyugdíjas mérnök-tanár, citeraművész Sinkó Pál a mai fiataloknak üzent: ha egyszer ők is szépkorúak szeretnének lenni, időben kezdjék gyakorolni a szeretetet és a jóságot, majd saját szerzeményét adta elő, a Dallamkeresőt. Tóth Vásárhelyi Ilona egyedül, nőtársaival és Pajer Lajossal is énekelt.

Emlékezetes még Németh László jelenléte a színpadon: ő Romhányi József Marhalevél című versével készült. A több mint egyórás műsor után ráadás produkciót is tartogatott egy kis csapat – köztük képviselők, a művelődési ház vezetője és egy helyi vállalkozó – sramlizenével, egyben a nyitótánccal készültek a bálra.