Nőtt a külföldi-ellenesség Angliában – A kint élő szombathelyi Németh Ármint kérdeztük a helyzetről

A brit EU-tagság 47 év után január 31-én szűnt meg. Az Európai Unió történetében még nem volt példa teljes jogú tagország távozására: kijelenthetjük, új korszak kezdődött. Már az első, 2016-os brexitről szóló népszavazáson – ahol a szavazók 51,9 százaléka a kilépés mellett foglalt állást – felmerült, mi lesz az országban dolgozó külföldiek, ezen belül is magyar munkavállalók sorsa. Ugyan

a kiválási megállapodás értelmében a 2020 végéig tartó átmeneti időszak alatt alig változik majd valami, kérdés hogy mi lesz utána, főleg mert a külföldi-ellenes hangulat már most jól érzékelhető, különösen északon, ahol szinte csak angolok élnek. Mindezt már a szombathelyi Németh Ármin mondja, aki 14 éve, hogy kint él és dolgozik Angliában.

– Először Hullban dolgoztam egy kolbászgyárban csaknem négy évig. Ott ismertem meg a feleségemet, aki amúgy debreceni – meséli Németh Ármin. – Amikor megtanultam angolul, pincérként sikerült elhelyezkednem egy londoni ötcsillagos szállodában, ahol csaknem két évet töltöttem el. Miután a szakmám karosszérialakatos, szerettem volna autókkal foglalkozni, így kerültem a Minihez.

Először Londonban, később pedig Anglia északi részén, Yorkban lettem raktárvezető, emellett pedig online marketinggel is foglalkozom.

Németh Ármin azt mondja, múlt héten, pénteken, amikor a brexit volt, az egész városban tűzijátékkal ünnepelték az angolok a kilépést.

A leghangosabban azok, akik nem dolgoznak, hanem segélyekből élnek. Pedig azt, hogy ezt megtehetik, éppen a külföldi munkavállalók tömegei által működtetett gazdaság teszi lehetővé. Ha a külföldiek nem lennének, összeomlana a brit gazdaság, a földeken rohadna a termés, mivel nem lenne, aki a kétkezi munkát elvégezze.

– Annak idején a kolbászgyárban 41-en kezdtünk, negyven angol és én. Két nap után már csak én maradtam – hangsúlyozza Németh Ármin. – Most tervezik felemelni a minimálórabért kilenc fontra, de az angolok 13-14 font alatt nem mennek el dolgozni. Itt kint hetente kapunk fizetést, ennek az az oka, hogy az angolok csak egy hétre tudják beosztani a pénzüket. De sokuk már csütörtökön pénzzavarban van és kölcsönkér. Mégis van bennük egy általános lenézés a külföldiek irányába – hangsúlyozza a szombathelyi fiatalember.

– Sokan szeretnék, ha nem élnénk az országukban. Amióta a brexit napirenden van, saját bőrömön tapasztalom a külföldiellenességet. Sokszor a munkahelyemen is tesznek utalásokat erre. Az unióból való kilépéssel sikerült egymásnak ugrasztani az embereket, London persze más, hiszen ott jóformán a külföldiek vannak többségben, de vidéken ez a helyzet.

Valószínűleg később, amikor konkrét szigorításokat is bevezetnek, még rosszabb lesz, de az Angliába készülő külföldieknek most sincs könnyű dolguk. Akik már itt vannak, azok még reménykedhetnek az ideiglenes státuszban, de mindenki azt sem fogja megkapni.

Árminéknak megvan a letelepedési státuszuk, amelynek egyik feltétele az ötéves kinti munkaviszony. Sőt felesége, Éva rövidesen az állampolgárságot is megkapja. Nincsenek anyagi gondjaik, hiszen a csaknem másfél évtizedes angliai tartózkodásuk alatt kemény munkával megteremtették az egzisztenciájukat. Mégis a terv az, hogy egy-két éven belül hazaköltöznek Szombathelyre. Hiányzik a család, a barátok, egyre erősebben érzik: honvágyuk van.

A HÍVÁSOKON IS ÉRZŐDIK A BREXIT

A brexitet követően a brit mobilszolgáltatók vállalták az Európai Unió roamingszabályainak fenntartását, ahogyan a Magyar Telekomnál és a Vodafone-nál is az EU díjzónában marad az Egyesült Királyság, azaz sem a mobil, sem a vezetékes forgalmazás díja nem változott. A Telenornál a 2020. december 31-ig tartó átmeneti időszakban, a mostanival azonos feltételekkel lehet telefonálni és mobilnetezni. Mindeközben hétfőn Michel Barnier, az Európai Bizottság főtárgyalója Brüsszelben bejelentette, az Európai Unió kész Londonnak egy vámok és kvóták nélküli kereskedelmet biztosító megállapodást ajánlani.