Az egyházasrádóci tanítónő nem hagyja abba a mesemondást: a bezártságban szárnyakat adnak

A legkézenfekvőbb megoldást az internet adta: videóra rögzített történeteket adott közre a legnagyobb közösségi portálon. – Fontos, hogy a kicsik nagyon sok mesét hallgassanak, nem feltétlenül az én történeteimet, de találkozzanak velük. Különösen fontosak a népmesék, amelyek olyan megküzdési mechanizmusokat tanítanak, amelyek szükségesek a gyerekek életében. Fontos az is, hogy hallgatói legyenek a történeteknek, amelyek így megmozgatják a képzeletüket – mondta el a tanítónő. Saját manós történetei is hallhatók a felvételeken, ám azok most – a könyveitől eltérően – nem Vas megyében játszódnak.

– Mivel most nemcsak a környéken, hanem máshol élő gyermekek is meghallgathatják a történeteket, az eredeti mesékből, nem pedig a „vasiasítottakból” mondok el egyet-egyet. Van egy bőröndöm, amit a gyerekeknek készített műsorainknál láthattak már a kicsik: abban nagyon sok figurát tartok. Plüsseim közül is válogatok, amelyiket éppen meg tudok ölelni a meséhez. Figurás szoknyát húzok, és gondolkoztam azon, hogy készítek újabb bábukat is. Terveim mindig akadnak, amelyekkel színesebbé és változatosabbá tudom tenni a felvételeket, ezenkívül pedig inspiráló a közvetlen környezet: kimegyünk a mezőre, a rétre, nyílnak a virágok, énekelnek a madarak, ezek mind hozzájárulnak a hangulat megteremtéséhez.

Berni azt tervezi, hogy a járványhelyzet megszűntével megyejáró mesetúrára indul.

– Kitaláltuk, hogy ha már ennyire szeretik a környéken a meséimet, mi lenne, ha a karantén megszűnése után tényleg felkeresnénk azokat a helyeket, amelyek a történeteimben szerepelnek és ott mesélném el azokat a gyerekeknek: Kőszegen a Szabó-hegyen, a vasvári sáncnál, Szentpéterfán a Pinka partján, Körmenden a kastély kertjében és Szőcén, a tőzeglápnál.

Közben gyűlnek a verses mesék is, amelyeket a legkisebbek is megismerhetnek, remélhetőleg mielőbb.