Boldogság minden közös pillanat – Az ikervári nagymama újra unokázhat

A legtöbb családnak nehéz időszakot hozott a koronavírus-járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet. Horváth Béláné és unokája, a Győrben élő, tizenhárom éves, hetedik osztályos Gaszak Alexander számára azonban ajándék együtt töltött perceket is hozott: bár másfél hónapig nem tudtak találkozni, május közepétől a tanév végéig tartó időszakban az unoka a nagymamájánál készülhetett az online tan­órákra. És most is itt van.

– Március legelején eljöttem egy hétvégére Ikervárra, akkor Szombathelyen még megnéztünk együtt a Weöres Sándor Színházban egy előadást, aztán jött a vírus, és sokáig nem tudtam meglátogatni a nagymamámat. Május közepén tudtunk ideutazni először, a következő időszakban sok időt töltöttem nála: iskolába nem lehetett menni, ezért az itteni szobámban tanultam, házi feladatot készítettem vagy videochates órán vettem részt – emlékezett vissza Alexander az elmúlt hetekre.

Úgyhogy igazi, váratlan ajándékként is felfogható ez a másfél hónap, amit ebben a különleges helyzetben Ikerváron együtt tudtak tölteni – mondták egybehangzóan.

– Húsvétkor még találkoztunk, meglátogattak a gyerekeim az ünnep alkalmából az unokákkal: Alexander öccse és az unokatestvérük, Majácska is eljött hozzám. Csak kint az udvaron találkoztunk akkor, mert annyira féltettek, nehogy elkapjam a fertőzést – annak ellenére javasolták így a találkozást, hogy mindannyian egészségesek voltak – fűzte hozzá Horváth

Béláné.

A legkisebb unoka, Maja augusztus közepén lesz kétéves. A kislány nagyon szereti az unokatestvéreit, Alexanderrel sokat játszik.

– Sárváron él a fiam a családjával, minden hétvégén eljönnek. Jókat játszanak a gyerekek, és a kisebbik mindig szót fogad a nagyobbnak. Sok játék van most kint az udvaron – köztük még az én gyerekeimtől maradt hintaló –, ezekkel játszanak, ez az ő kinti birodalmuk – mondta el a nagymama.

A kicsi Maját egyelőre nem tudják magukkal vinni, így alkalmanként továbbra is kettesben kirándulnak. – Három helyen jártunk eddig a nyáron, a sótonyi Uraság-hegyen, ott képeket is készítettünk. Egyik ismerősünk szőlőjében segítettünk szőlőt kötni, Alexet is megtanítottuk erre. Amikor végeztünk a munkával, akkor felmentünk az ottani fogadóba, és ebédeltünk: Alex rántott húst evett, neki ez a kedvence – árulta el Horváth Béláné.

A napokban Sárváron jártak, ahová Alexander édesanyja és öccse is velük tartott.

– A kisöccsének megígértem tavaly, hogy elmegyünk nyáron a fürdőbe. Pénteken pedig Alex jóvoltából Celldömölkre utaztunk – fűzte hozzá a nagymama, átadva unokájának a szót.

– A Kemenes Vulkánparkba nyertem családi belépőt, ahova elvittem a nagymamát is. Hét évvel ezelőtt már jártunk itt ketten, akkor ő hozott el engem, most meg én őt – tudtuk meg a fiatalembertől.

Nemcsak a kirándulás pillanatai telnek boldogan, nagy egyetértésben nagymama és unokája között, a munkát is rendszeresen megosztják egymás között.

– Itt elöl, a háznál van egy kis terüket paradicsomokkal, hátul pedig paprika, paradicsom, uborka növekszik. Alex segít öntözni: hordóban fogom fel a vizet, ő meg kimeríti azt nekem a kannával. A házimunkából is kiveszi részét, ha kell, akkor pedig Majácskára vigyáz – sorolta Horváth Béláné.

Felhőtlen, boldog pillanatokat élnek meg együtt: az évek alatt sok közös képpel, emlékekkel gazdagodtak, és gyűjtik továbbra is azokat – nemcsak számítógépen, hanem a szívükben is.