A Vas Film mindig is a találkozás öröméről és a jóízű beszélgetésekről szólt

Tizenhatodik alkalommal rendezték meg a hétvégén a Vas megyei Függetlenfilm Fesztivált: a Vas Filmet. A kétnapos rendezvénynek immáron harmadik alkalommal Vép adott otthont, így aztán szombaton reggel a művelődési házban Kovács Péter vépi polgármester köszöntötte a megjelenteket. Meskó Krisztián, az esemény megálmodója elárulta, eleinte azt gondolta, a fesztivál szavatossága tíz év lesz, ám a nagy érdeklődés miatt csak a folytatásban lehetett gondolkodni. Az idén csaknem ötven – köztük több határon túli – alkotó hatvan filmmel nevezett, amiből végül 36 került a versenyprogramba.

Kiemelte, ma már egyre inkább tetten érhető az alkotók igényessége, így évről évre szinte kizárólag olyan munkák érkeznek, amelyeknek helyük van a fesztivál programjában. Érdekesség, hogy a Vas Filmen mindenki csak egyszer zsűrizik, így az értékelők névsora minden évben változik, ezúttal Margitházi Beja filmkutató, Varga Mónika televíziós műsorkészítő művész, W. Horváth Tibor médiaművész és Tóth István filmszerető helyi erő fogadta el a felkérést. Embert próbáló feladat hatvan filmet végignézni, még akkor is, ha közülük több alig tízperces.

Az első nap, amelyre mi is kilátogattunk, a zsűrinek több mint ötórányi filmet kellett befogadni és értékelni, ezért nem csoda, ha a jelen lévő alkotókkal történő közös pizzázást követő 19 órai értékeléskor kissé fáradtak voltak már, ám ez nem akadályozta meg őket abban, hogy részletes elemzésekbe bocsátkozzanak. Berec Judit három művel, két dokumentumfilmmel és egy fikciós alkotással nevezett, mindegyik iskolai műhelymunkának készült. A zsűri a dokumentumfilmeket jobban sikerültnek érezte, melyekben a filmek ritmusát és a profi vágást emelte ki, játékfilmje esetében a színészi játék és a kamera­használat kapcsán is megfogalmaztak kritikát.

A zsűri dolga sehol nem könnyű, de a Vas Filmen különösen nehéz. Ugyanis az egyórás terjedelmi korlátot és egy elvárható minimális képminőséget leszámítva semmilyen megkötés nincs, márpedig a félórás dokumentumfilmet a pár perces animációval összehasonlítani igazán nem könnyű. Igaz, éppen ezért a zsűrinek kategóriaalkotó joga is volt. Azok a filmkészítők, akik nemcsak alkotásukat küldték be, de maguk is ellátogattak a fesztiválra, jó nagy adag szakmai munícióval és szerencsés esetben néhány díjjal távozhattak. A Vas Film mindig is a találkozás öröméről és a jóízű beszélgetésekről szólt, nem volt ez másképp most sem, csak a járvány miatt az idén kicsit kevesebb volt a résztvevő.

VAS-FILM 16 díjazottak

Legjobb dokumentumfilm díj – Kovács István: Ispotály – Madarakról, emberségről

Legjobb ismereterjesztő film – Poroszka Magyar Zsolt: Egy év a méhesben

Legjobb műhelymunka – Szalay Kristóf: A tű hegye

Legjobb kisjátékfilm – Barta Máté: Nesz

Legjobb portréfim – Krasznay Zoltán: Lámpaidők

LMBTQI érzékenyítő film díja – Berec Judit: Nehezebb, mint gondolnád

Legjobb amatőrfilm – Szabó Attila: A csomag

Legjobb társadalmi célú rövidfilm – Körtési András: Earths

Legjobb rövid road movie – Horváth B. Áron: El kell mennünk valahova

Legszemélyesebb kísérleti „free film” – Tóth Zoltán: Generációk

Legjobb speciális filmkészítői díj – Rum-kastély EGYMI médiaszakköre

Legjobb kísérleti animációs film – Czömpöl Kristóf: Köldökzsinór

Legjobb helytörténeti film – Pezenhófer György: 6000 év – sok ezer érv – Mozaikok Sé múltjából

Legjobb televíziós riportfilm – Dr. Keresztúriné Kisistók Tímea: Attila megmondja