Jól jön a szabad kéz: a babahordozást népszerűsítette Csiki-Váradi Júlia Kőszegen

Nagyfia születése után három héttel már hordozott az előadó, kisebbik, a vártnál néhány héttel korábban világra jött gyermekével pedig különösen felértékelődött a hordozókendő; hiszen az első három kórházban töltött hétben nagyon kevés lehetőségük volt a testkontaktusra, árulta el Csiki-Váradi Júlia. A bababarát kávézóban összegyűlt anyukáknak először a babahordozás történetéből villantott fel képeket. Mint kiderült, a hordozás egyidős az emberiséggel, eszközben pedig másfél-két millió éve hordozunk. A ma élő emberek kétharmada jelenleg is a hagyományos módon teszi mindezt. Minden ember alapvető szükséglete, hogy megöleljék. A koraszülöttosztályokon használt kengurumódszert és Harry Harlow amerikai pszichológus anya-gyermek kötődést vizsgáló majomkísérleteit is szóba hozta, amelyek bizonyították, hogy még a tápláléknál is fontosabb a szeretet, az intimitás. A hordozás csökkenti a stresszhormonszintet, érzelmi biztonságot ad, a gyermek tudja, hogy nincs egyedül a világban.

Gyorsabb anyai reagálást tesz lehetővé: ha mondjuk, a baba megéhezik, hamarabb meg tudjuk etetni. Elősegíti a harmonikus szoptatást is: amikor testkontaktusban vagyunk, oxitocin szabadul fel. A gyermek, ha hordozzuk, ugyanabból a perspektívából lát mindent, mint mi, és folyamatosan tanul. A hordozás stimulálja a bőr receptorait, a mozgás-egyensúlyozás szerveit. A gyermeket, ha rajtunk van, a bőrünk melegíti. Jótékonyan hathat az izomzat, a gerinc és a csípő fejlődésére – egy jól megválasztott hordozóeszköz a baba számára ortopédiailag megfelelő tartást biztosítja, ami a csontosodás előtt a csípő fejlődésére hat. Erősíti az immunrendszert, és a praktikus szempont is lényeges: egyszerűsíti a közlekedést, nem kell a babakocsival egyensúlyozni, és szinte bármit meg tudunk csinálni a magunkra kötött gyerekkel, amit különben nem. Saját példát is hozott: süteményt sütött, építkezésnél törmeléket söpört, vasalt és karácsonyfát is díszített már hordozás közben. Az altatást rendszeresen így intézik, a testvérről való gondoskodást is megkönnyíti a hordozás.

Függőleges helyzetben, a hordozó személy felé fordulva és kellő magasságban legyen a gyermek az őt hordozón. Elöl például, a mellkason „puszimagasságban”, azaz, hogy egy puszit tudjunk nyomni a feje búbjára. A hordozóeszköz szorosan ölelje körül a babát, és a mozgásfejlődésnek megfelelő támasztást adjon (az újszülött fejét a tarkómagasságig érő eszköz tudja tartani, de egy totyogó gyermeknél már elég lapockamagasságig érnie, így ki tudja tenni a kezét). Amikor magunkra kötjük a gyermeket, a lábai terpesz-guggoló tartásban helyezkedjenek el, a hordozóeszköz térdhajlattól térdhajlatig érjen, és az egész combfelületet támassza alá.

Az eszközökről is beszélt: megkülönböztetünk hordozókendőket és formázott hordozókat. A rugalmas kendőket elsősorban az újszülötteknek ajánlják; a szövött kendők 3,5-től 5-6 méter hosszúak, illetve vannak a karikás kendők, amelyek a hordozós kor végéig kiszolgálhatnak, és elöl, háton, csípőn hordozásra is alkalmasak lehetnek. A formázott eszközök palettája is széles, a hagyományos mei tai típustól (mind derékban, mind vállpánt részen megkötős megoldással) a csatos hordozókig, melyeknek derék- és vállpántja is „hátizsákhoz” hasonló hevederes-csatos megoldással záródik. Mindegyik más és minden esetben egyéni elbírálást igényel, hogy az adott eszköz megfelelő-e egy hordozó-baba páros számára.