A legkiválóbbak között az ivánci csoda

Aki az Őrségbe tartva keresztülautózik Iváncon, talán nem is sejti, hogy az egykori grófi birtokon milyen értékes munka folyik. Azt meg pláne nem gondolja, hogy a kerítésen túl működő kertészetben megtermelt biozöldségek – amelyek a legjobb éttermek konyhájára is eljutnak – a szakosított otthon értelmileg akadályozott lakóinak munkáját dicséri. Szerencsére volt, aki nemcsak tudta ezt, de a legkiválóbb kreatív magyar teljesítményeket értékelő civil kezdeményezés, a Highlights of Hungary nagyköveteként a figyelmet is ráirányította az ivánci otthonra: Farkas Richárd, az őriszentpéteri Pajta Bisztró séfje jelölte az intézményt a versengésre, ahol az az 55 jelölt között a 10. helyen végzett.

Bár egy kertészetben a március nem a leglátványosabb időszak, miközben Varga Annamária igazgatónővel, a biokertészetben zajló munkát irányító Jakabné Bozsik Ilonával – vagy ahogy a lakók hívják, a parkos Ilussal – és Farkas Richárd séffel körbesétáljuk az egykori grófi birtokot, megértjük, hogyan születhetett meg az ivánci csoda. Az alapok adottak voltak, hiszen gróf Sigray Antal családi birtokán a II. világháború előtti időkben virágzó majorságok működtek – lovakat, szarvasmarhákat tenyésztettek, zöldségeket, virágokat és gyümölcsöt termesztettek.

A Vas Megyei Szakosított Otthon 1951 óta működik a birtokon, és bár az akkori lakók is gondozták a parkokat, a konyhakertet, a gyümölcsöst, sőt állatokat is tartottak, elsősorban a saját élelmezésükhöz járultak hozzá e tevékenységgel, mely csak később vált számukra folyamatos foglalkoztatási formává. Úgy is mondhatjuk: rehabilitációs formává, hiszen a munkavégzés nemcsak mint jövedelemforrás fontos az itt lakók számára, hanem esélyt jelent az emberhez méltó életforma és életminőség kialakítására, halljuk Varga Annamária intézményvezetőtől.

A biogazdaság ötlete 2002 őszén vetődött fel: a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács által kiírt pályázatra reflektálva fogalmazták meg céljaikat: egy olyan ökológiai mintagazdaság létrehozását az Őrségi Nemzeti Park területén, amelyben a szántóföldi és kertészeti növények termesztése és a gyümölcstermesztés dominál. Annamari azt mondja, a biogazdálkodás kialakítása a földrajzi elhelyezkedésből adódóan egyértelmű volt számukra, hiszen az intézmény természetes környezetben, erdei sávokkal elválasztott, illetve erdővel körülhatárolt területekkel rendelkezik, amelyekben az ökológiai egyensúly eleve adott. Fontos célkitűzés volt az is, hogy a munkák többségét – az őket segítő munkatársak irányításával – a lakók végezzék, a munkájukért pedig pénzt kapjanak.

– Természetközeliség, újrahasznosítás, környezettudatosság, a hagyományok tisztelete, kreativitás, önmegvalósítás, fenntarthatóság – sorolja az igazgatónő azokat az alapelveket, amelyek érvényesítésére törekednek a fogyatékkal élők foglalkoztatásának minden területén. Merthogy nem csak kertészetük van, lakóik varrnak és szőnek is.

Az említett alapelvek pedig nem csak a papíron léteznek: a lakók most is a grófi birtokról megörökölt, földbe süllyesztett, fekvő kéményes kemencével fűtött üvegházban pikírozzák a palántákat, a kemencét pedig a 12 hektáron elterülő birtok hatalmas fáiról lehulló, majd összegyűjtött apró ágakkal és gallyakkal fűtik. Az ősszel lehulló faleveleket is összegyűjtik, egy része komposztra kerül, a többit pedig az egy ablaksoros hollandi ágyak, illetve az üvegházak téli szigeteléséhez használják. A mosodában is óvják a környezetet: az intézményben használt textíliákat hagyományos szabadtéri teregetéssel, a nap energiájával szárítják.

A gazdaság különlegességének számít az a négy, egyenként 120 négyzetméter alapterületű, 1,7 méter mély egy ablaksoros melegágy, amelyek aljára a parkból összegyűjtött száraz leveleket teszik, arra kerül rá a friss marhatrágya, majd a rostált és égetett fekete föld. A meleg­ágyakat lefedik üveggel, így a napfény hatására felmelegszik a földje, és ezt követően kerülnek bele a magok. Ugyancsak értékes és megbecsült örökség a kertészet folyamatos vízellátását biztosító kútház, amelyre alapozva építették ki a csepegtető öntöző rendszert.

A biogazdaság minősített tanúsítvánnyal rendelkezik, ennek pedig egyik kritériuma, hogy mechanikus módon védekezzenek a kártevők ellen. A talajlakó rágó kártevők (így például a lótetű) ellen saját kifejlesztett módszerük van: egy szilárd felületű csövet hosszanti és keresztirányban átvágnak, a gyökfő és a szárrész közé teszik, így a kártevő nem fér hozzá a növény föld alatti gyökérrészéhez sem.

És hogy mi minden terem az ivánci biogazdaságban? Ha hiszik, ha nem: 120-féle biozöldség. Legalább húszféle paprikát termesztenek, a kertészetet korábban irányító Sütő József például egy teljesen új fajtát hozott létre: a húsos Kápia és a 10-es erősségű Elefánt keresztezéséből alkotta meg a Kapefánt paprikát. Paradicsomból is van legalább harminc fajta: piros, sárga, fekete, csíkos, étkezési, befőzni való. Sárgarépa, fehérrépa, cékla, paszternák, tarlórépa, fejes saláta, jégsaláta, brokkoli, kínai kel, padlizsán, borsó – és hogy különlegességeket is említsünk: lila hüvelyű kúszó zöldborsó, spagetti zöldbab, a torták díszítéséhez használt perui földicseresznye, az egzotikus tatsoi és a salsa szósz alapját adó tomatillo paprika is terem a biogazdaságban, utóbbi lila és sárga változatban is. És akkor nem beszéltünk még a tízféle hagymáról és a 327 gyümölcsfán érő almáról, körtéről, szilváról és meggyről. És ki ne hagyjuk Farkas Richárd kedvencét, a méteresre növő kolbásztököt – a Pajta Bisztró séfje szerint ugyanis ebből lehet a leg­finomabb tökfőzeléket készíteni.

Ricsi gyakori vendég a gazdaságban, megbecsült vásárló, az ő kívánságára például az idén ehető virágokkal is bővült a kertészet kínálata: nemcsak a Pajta Bisztró ételeinek bizonyos alapanyagai, de a fogásokat díszítő vadárvácskák, cukkini-, uborka-, hagyma- és körömvirágok is innen származnak.

Farkas Richárd azt mondja, amikor megtudta, hogy a Highlights of Hungary nagyköveteként öt jelöltet javasolhat a díjra, csak a másik négyen kellett gondolkodnia, az ugyanis egyértelmű volt számára, hogy a sérült emberek rehabilitációs foglalkoztatását példaértékűen megvalósító ivánci otthonnak a legjobbak között van a helye.

Az intézmény 230 lakója közül 50 idős ember, 180 pedig enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékos, közülük 42-en vesznek részt foglalkoztatásban, 11-en dolgoznak hivatalosan a biokertészetben, de az állatgondozó Vizkeleti Róbert is gyakran besegít.

Ilusnak jól bevált módszere van a foglalkoztatásukra: senkire nem erőltet semmit, arra törekszik, hogy a magvetéstől, dugványozástól a gyomláláson, kapáláson, metszésen, kaszáláson és még sok-sok mozzanaton keresztül egészen a betakarításig, csomagolásig és a termék piacra juttatásáig tartó folyamatban ki-ki megtalálja azt a tevékenységet, ami örömet és sikerélményt okoz számára. Ottjártunkkor Keresztényi Tamás például az üvegházért felelt: fűtött, öntözött, palántát pikírozott, a páratartalomra figyelt; Agg Károly és Kovács Zsoltné Gyöngyike a négy hete született bárányt, Mogyorót etette, itatta és sétáltatta; Dobronics Richárd és Sőre Klaudia földet rostált; Szalai György, Schüller Boglárka, Darabos Zsuzsanna és Vizkeleti Róbert a gyümölcsfákat metszette.

A megtermelt zöldségek, gyümölcsök egy részét „háztól” viszik el, de az őriszentpéteri termelői piacon is árulnak a lakók: hogy kik, azt mindig Ilusék döntik el, a piacozás ugyanis jutalom. És bár az ivánci zöldségek és gyümölcsök iránt nagy a kereslet, egy szabály van: az első termés mindig mindenből a kertészkedő lakóké. Ha kell, tizenegy szeletre vágnak fel egy almát, csak hogy közös legyen az élmény: ez az ő munkájuk gyümölcse.

Sok mindent lehetne még mesélni az ivánci csodáról, hiszen nem beszéltünk a thaiföldi nagykövetről, aki kíváncsian kóstolta és dicsérte az itt termett erős paprikákat, és a foglalkoztatóban készülő szőnyegek, cica- és kutyapárnák is megérnének néhány bekezdést. Nem maradhat ki viszont a történetből Remény, a törpe póni. Nyitott gerinccel született Nagymizdón, el akarták altatni, de valami szerencse folytán idekerült az otthonba, ahol a lakók simogatásukkal, szeretetükkel életben tartották. Remény már tizenkét éves. Ő az ivánci csoda négy lábon járó bizonyítéka.

Kiemelt képünkön: A csapat: balról Jakabné Bozsik Ilona Éva segítő, Dobronics Richárd Ádám, Horváth Kitti, Nagy Lajos, Ónodi Ferenc, Bársony Bertalan, Auer Kálmán, Bár András, Keresztényi Tamás, Sőre László, Östör László, Szalai György, Varga Annamária intézményvezető. Elöl a díjjal Vizkeleti Róbert . A képről hiányzik az intézményi foglalkoztatást szervező és működtető szociálpedagógus, Jágerné Schmidt Veronika