Száz éve Farkas Géza fotóművész örökítette meg a Szombathelyre érkező IV. Károlyt

1918 novemberére a világháborút elveszítő Osztrák–Magyar Monarchia megszűnt létezni, és a november 16-án kikiáltott Károlyi-féle népköztársaság egyet jelentett az uralkodói státusz megszűnésével. Az időközben Svájcba költöző IV. Károly később többször is megpróbálta visszaszerezni a hatalmat, első ízben 1921. már­cius 26-án, amikor váratlanul megjelent Szombathelyen, ahon­nan Budapestre utazott.

A vasi megyeszékhelyre álöltözetben érkezett, hamis útlevelet használva. Mielőtt a főváros felé vette volna az irányt, Mikes János püspök szombathelyi palotájában szállt meg. Miután a tárgyalásai eredménytelenül végződtek Horthyval, visszatért Szombathelyre, itt várta ki a további fejleményeket.

Magyarország utolsó királyának szombathelyi tartózkodását Farkas Géza fotóművész örökítette meg, aki a múlt század első felében élt és alkotott Szombathelyen. Sikereit főleg a két világháború között aratta. A La Revue des Arts et de la Vie 1926. decemberi számában több reprodukciót közölt tőle, és bemutatta a művészt: „Témája kedves, tele költészettel, amely Ratisbonne vagy Rollinat verseit juttatja eszünkbe. Kompozíciója harmonikus, a megvilágítás és a technika kiválóak.” Ugyan első ízben szerepelt akkor Párizsban nemzetközi kiállításon, mögötte azonban már ígéretes múlt állt.

Életpályájáról harminc esz­tendő­vel ezelőtt a Vas Népe is megemlékezett. Farkas Géza a fényképezést – portrék, tájképek és gyermekjelenetek – a művészet magaslatára emelte, s a világkiállításokon az elsők között tartották számon képeit. Huszonkét éves korában nyerte az első aranyérmet a bécsi nemzetközi kiállításon. Egy évvel később a Kodak által rendezett tárlaton díszoklevéllel jutalmazták felvételeit.

A híres Kodak meghívta magához asszisztensnek, ám a háborús események közbeszóltak; Farkas Géza bevonult, és haditudósító, illetve hadi­fotós lett.

Az első világégés után a sikerek nem hagyták el: München, Turin, Oslo, Tallinn, Stockholm, Párizs voltak jelentősebb állomásai azoknak a kiállításoknak, amelyeken rendszerint díjakat nyert.

A Vasvármegye 1930. április 20-i száma egy itthoni kiállítását harangozta be. Mintegy kétszáz kép alkotta a tárlat anyagát; tájképek, genre­képek és portrék vegyesen. Azok a fotók is, amelyek megjárták az említett világkiállításokat. „A képek túlhaladják azt, amit rendesen fénykép fogalma alatt értünk. Itt nem a látott dolgok visszaadásában nyilvánul meg a művészet, hanem megtaláljuk benne mindazokat az elemeket, melyek a festőművészet lényegét teszik. Kompozíció, beállítás, színezés, szín- és fényhatások kihasználása, művészi elképzelés beszélnek ezekről a képekről. Szinte hihetetlen, hogy milyen tág teret enged meg a fotóművészet ezeknek az elemeknek.”

Itthon és külföldön egy­aránt elismerték Farkas művészetét. Olyan szaklapok, mint a Photographic Für Alle, a Photofreund szinte minden számában szerepelt képeivel. Ezek közül is a legszebbek: a Hazafelé, a Gereblyés nő, a Guggoló gyermek.

Barcelonai a következő nagy siker: a Futó nő című képével, melyet Remete Gézáné színésznőről készített, aranyérmet nyert.

Nagy mestere volt ez időben az akkor divatos különleges eljárásoknak. Bróm-olaj vegyülettel készített fotókat, amelyek valóban festőinek tűnnek, s inkább a festmény, mint a fénykép hatását keltik. Madarakat, állatokat fényképezett reflektált fényekkel, tükrök felhasználásával. Ellenfények dominálnak, háttérből kiemelt erőteljes kontúrok uralkodnak a képein. Formai újításain túl ő volt az, aki elsőnek dobta el Szombathelyen a felső világítást a műteremből. Kerülte a beállításokat, dinamikusság jellemezte munkáit. A mesterkéltséget száműzte alkotásaiból.

Farkas Géza a fotóművészet mellett aktív társadalmi életet élt. Bejáratos volt a püspökvárba, baráti viszonyban volt az Erdődy és a Sigray családdal. Sigray gróféknak volt egy Naplopó nevű lovuk, azt is sokszor megörökítette a fiatal művész. Sokszor járt Jeliben is Ambrózy grófnál. Mikes püspök sem akkor hívta csak, ha fényképezni kellett. Eljárt a vadászatokra is.

Történelmi szempontból a legismertebb felvételei IV. Károlyról készültek Szombathelyen. Számtalan képet készített róla. Amikor másodszor is hiába próbálkozott a trónja visszaszerzésével Habsburg Károly, sokaktól elbúcsúzott, mielőtt elhagyta volna Magyarországot. Köztük volt a fiatal szombathelyi fotós is.

Farkas Géza az ugyancsak hírneves Knebel Jenőnél tanulta a fotózás alapfogalmait. Később önálló lett. Az ipartestület székházánál lakott a Kisfaludy utca 1. szám alatt, és itt volt a száz személy befogadására alkalmas üvegfalú műterme is. A második világháború alatt bombatalálat érte, a legértékesebb lemezei odavesztek.

Farkas Géza (1890–1971) királyok, grófok, püspökök fényképésze volt, az ötvenes években emiatt nem nagyon volt maradása. A hajdani sikerek fénye akkor lobbant el igazán. Felszerelését elkobozták, s amikorra újra megmutathatta volna igazi énjét, eljárt felette az idő.

Másfél éve tartalmas kötet jelent meg róla a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában há­rom nyelven, többek között a neves fotós unokája, Asbóth Mária fáradozásainak köszönhetően.

Kapcsolódó cikk:

https://www.vaol.hu/hetvege/szaz-eve-jart-szombathelyen-az-utolso-magyar-kiraly-4807264/