Mit tegyen a szülő, ha a testvérek egymásnak feszülnek, összekapnak valamin? – Szakértőt kérdeztünk

Sokan küzdenek azzal, hogyan tegyenek rendet, amikor a gyerekek vitatkoznak, összevesznek, és nemcsak egymásnak feszülnek, hanem bántják is egymást. Villámhárítók legyenek vagy igazságosztók? Hagyják, hogy a gyerekek maguk találjanak rá a probléma megoldására, simítsák el ők a konfliktust vagy hárítsák el a beavatkozást? Komoly dilemma, mert közben mindkét gyermekkel megőriznénk a jó kapcsolatot.

Somosi Melindának 10 és 14 éves gyereke van, és azt mondja, még mindig sok konfliktushelyzetet tapasztal. Abból indul ki, hogy a testvérek csak összekapnak valamin: mindenkinek ugyanaz a játék kell, vagy az egyikük nem akar azt játszani, amit a másik, összevesznek azon, hogy ki nyert stb. Saját bevallása szerint sok mindent kipróbált már. Ha kisebb, még óvodáskorú gyerekekről van szó, akkor a játékos megoldás a célravezető. Kérdezzük meg tőlük, hogy mi történt, és hallgassuk meg, melyik gyerek mit mond. Még ha időigényes is, engedjük őket kibontakozni, hadd mondják el külön-külön, mi nem tetszett nekik (például, hogy kikapta a testvére a kezéből a játékot, nem adja oda neki a játékot stb.), majd kérdezzük meg őket, szerintük mi lenne a megoldás, mit csinálnának hasonló helyzetben, mit tennének anya vagy apa helyében. A gyerekek nagyon kreatívok, nagyszerű ötletekkel állnak elő, közben máris eltereltük a figyelmüket a konfliktusról, és egy másik témára figyelnek, méghozzá a megoldásra. Pozitív változást is előidézhetünk ezzel: nem csüggednek el egy következő nehéz helyzet esetén, hanem mindjárt a megoldáson gondolkodnak. Érdemes már kis korban megpróbálkozni ezzel a kérdésfeltevős megoldási móddal. Ha csak dühösen felcsattanunk: „nem igaz, hogy már megint nem tudtok együtt játszani” – azzal nem érünk el sokat, nem tudjuk megadni nekik azt a támogatást, amire szükségük van. Illetve nem tudnak kapcsolódni egymáshoz és hozzánk sem, pedig ez fontos ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak legyenek külön-külön, együtt és velünk, a szüleikkel is – mondja.

Meggyőződése, hogy a nagyobb gyerekeknél is jól működik, ha felteszünk nekik kérdéseket. Amikor arról faggatjuk őket, hogy mi történt és mi lehet a megoldás, igyekezzünk nem beleképzelni a magunk verzióját a szituációba.

Ha nem akarjuk mi „szolgáltatni” a megoldást, miután mindkét gyerek mást mond vagy nincs is ötletük, vigyünk játékosságot a helyzetbe, ajánlja. Ha például vita forrása az, hogy nem tudják eldönteni, ki legyen az első, javasoljuk nekik, hogy az óvodás kiszámoló – Ecc, pecc, kimehetsz – alapján döntsenek. A feszültséget oldja a humor. Konklúzió lehet az is: igen, mindkettőtöknek igaza van, majd igazságosan elosztjuk az időt, ki mennyit kap a játékra.

A következőkben nem árt lefektetni a szabályokat, amelyek mindkét félnek megfelelnek, mielőtt a játékba belekezdenek. Főleg a kisebb gyerekeknél, ha olyan munkát végzünk, hogy tudjuk, képtelenek leszünk majd ellenőrizni az idők betartását, adjunk keretet, szabályokat, mielőtt belefognak a tevékenységbe, és tűzzünk ki a játék végére is olyan célt, ami motiválja őket. Például meséljék el a gyerekek, hogyan tudtak együtt játszani és egymással együttműködni.

Kiemelt képünkön: Nem árt lefektetni a szabályokat, mielőtt játékba kezdenek