Hétköznapi angyal

2021.08.15. 15:30

Desits-Horváth Nikolett esküvőszervezőt boldoggá teszi mások öröme

Desits-Horváth Nikolett (38) vérbeli vendéglátós, szakácsmester, 16 évig üzemi konyhákat működtetett a megyében. Most esküvőszervező, két éve az Ó-Ebergényi kastély üzemeltetője. Mellesleg hétköznapi angyal, aki sorban segít a rászorulókon.

Tóth Kata

„Akárhová is jutsz el az életben, ne felejtsd el, honnan jöttél” – Nikinek ez a mottója, e szerint él. Ő a saját mércéje szerint is sokra jutott óriási akarással, ha kellett, konoksággal és temérdek munkával, céltudatosan. Most megpróbál visszaadni abból, amit kapott.

– Vashosszúfaluban nőttem fel a két öcsémmel együtt. A hosszúperesztegi általános iskola után gyerekorvosnak készültem, de a szüleim rábeszéltek, válasszam inkább a közgazdasági középiskolát Szombathelyen. Gyerekként láttam a munkabírásukat, becsületességüket, ugyanezt vittem tovább, igaz, más területen: 15 éves koromtól dolgoztam nyaranta a Szajki-tavaknál. A középiskola után már tudtam, hogy a vendéglátásra születtem, és onnantól nem tágítottam. Pincér, szakács, vendéglátó üzletvezető, felszolgáló szakképesítést is szereztem esti tagozaton a kereskedelmiben.

Nem telt el sok idő, hogy cégtulajdonos-üzletvezető lett: Sárvár egyik legnagyobb foglalkoztatójának gyárában az üzemi konyhát vitte. – Fél éve működő, hatezer fős konyhát vettem át aprópénzzel, 50 ezer forinttal a zsebemben. Huszonkét évesen 37 embernek adtam munkát napról napra építkezve: az egyik napi bevételből vettem meg a következő napi árukészletet. Folyton logisztikáztam a számokkal, és több mint egy évig hétfőtől vasárnapig dolgoztam, hogy tudjak félretenni, a pénzből fejleszteni a céget, gépeket vásárolni. Egy év után felállt a rendszer. Később a multicég beszállítóinál is én üzemeltettem a konyhát: hét üzletet vittem Sárváron, köztük az egyik iskola büféjét, amit a mai napig nem adtam le – meséli. Mindez megbízható emberek, jó csapat és munkakapcsolatok nélkül nem ment volna.

Niki a munkája révén ismerte meg a korábbi férjét, 26 évesen alapítottak családot: megszületett Hanna lányuk, aki most 12 éves. Visszanézve, sok teher volt a vállán, a házasság zátonyra futott. Ezzel a sárvári kötődés is lassan megszűnt, fájó szívvel számolta fel. Szombathelyre költözött, és egy hasonlóan nagy multi üzemi konyhájáért lett felelős. A válása után nem sokkal egy éjszaka váratlanul lebénult deréktól lefelé.

– Karácsonykor kezdett fájni a derekam, január 2-án éjjel patakokban folyt rólam a víz, és nem tudtam mozdítani az alsó felemet, csípőtől lefelé semmit sem éreztem. Kiszakadt a porckorongsérvem, azonnal műtétre volt szükségem. A gerincem nem bírta a terhet.

A műtét sikerült, ám nehezen jött vissza az élet a bal lábába. Három hét múlva került ki a kórházból. Első útja a cégbe vezetett: vajon mindent rendben talál-e? Onnantól következett a felépülés, igaz, a gerince most is sokszor fáj. Az akkor hároméves Hanna visszakapta az anyukáját, sőt, azóta két testvére is született.

– Hannával az életünk visszatért a megszokott kerékvágásba, évekig dolgoztam, majd megismerkedtem a férjemmel. Összeköltöztünk, és Vas- szécsenyben vettünk házat. Harminchárom éves voltam, amikor érkezett Levente, a kis Bende tavaly született, most 10 hónapos. Emlékszem, a faluban sétáltunk néhány éve, Hanna irodalom házi feladata volt a téma: Vasszécseny nevezetességeiről kellett írnia. Addig nem tudtam, hogy van másik kastély is a faluban, sőt, a kertünk végéből megközelíthető. Gazdátlannak tűnt a hely, de mivel egyből megmozgatta a fantáziámat, kiderítettem, hogy egy budapesti magánszemély a gazdája és a magyar állam a tulajdonosa. Felkerestem az üzemeltetőt, ő megmutatta a kastélyt, és bevallom, még inkább inspirált: ne legyen az enyészeté.

Nikiék – nem véletlen a többes szám, hiszen a család és néhány barát összefogásával tudtak elindulni – belevágtak az üzemeltetésbe. Három év és 26 ember munkájának eredménye a most látható környezet. Az udvarból parkot varázsoltak, a kastélyt az állam restaurálta 25 éve, szükség volt a belső terek egy részének felújítására, amelyek most rendezvényeknek, esküvőknek adnak helyet. Az ünnepi menüt kivétel nélkül mindig Niki prezentálja: nemrég mestervizsgát tett, és érzékeny pontja, hogy a vacsora kiváló legyen.

– A pályám csúcsán vagyok, itt végre azzal foglalkozhatok, amire vágytam. A párok nagy napját szeretnénk feledhetetlenné tenni – mondja.

Beszél arról is, hogy benne – legyen szó egy elhanyagolt állapotú kertről vagy egy emberi sorsról – azonnal az munkál, hogyan lehetne felvirágoztatni, jó irányba terelni. Segített már olyan családon, akiket elhagyott az anyuka: kellett egy lökés, és ma már sínen van az életük. A közreműködésével felújítottak Szombathelyen egy házat, ahol egy testvérpár lakik a dédnagymamájukkal, nehéz körülmények között. Abban, hogy a kisfiú laptopot is kapott, a Digitális Batman akció segített. Niki azóta több megmozdulásukban is részt vett, és kapcsolatot tart a testvérpárral, akik mindenben számíthatnak rá. Nem tud elfordulni, ha nélkülözést lát, mondja. – Az idén jótékonysági karácsonyt szeretnék a kastélyban, vállalkozókat bevonva. Elterveztem, hogy szerte a megyéből hátrányos helyzetű gyerekeket, családokat látok majd vendégül. Azt álmodom, hogy a gyönyörű nagyteremben több méter magas karácsonyfa alatt ajándékok gyűlnek a gyerekeknek. Utána a családokkal együtt étkezünk. A menüt én készítem. Hadd legyen szép, emlékezetes ünnepük.

Kiemelt képünkön: Desits-Horváth Nikolett a kastélyban eredeti bútorok, festmények, tükrök között

Ezek is érdekelhetik