Újabb egy évre aláírták a kulturális együttműködési megállapodást

Az egyik mentor, aki rendszeresen jár át a határ túloldalára, hogy ott megtartsa a helyi magyar népdalkörös foglalkozásait, a bajánsenyei Anduska Jánosné nyugdíjas tanítónő.

– Itt a falumban is népdalkört vezettem, az iskolaigazgatóm már a rendszerváltás előtt jelezte, a szomszédos Hodoson is szükség lenne kórusvezetőre. Úgyhogy már 1988 óta járok át Hodosra, kezdetben a tiszteletdíjat is onnan kaptam, akkor még az önálló szlovén intézmények nem alakultak meg. Eleinte a hodosi magyar énekkar inkább idősebb hölgyekből állt, de mivel csatlakoztak a csoporthoz gyerekek is, akik időközben felnőttek, most a legtöbben negyven-ötven év közöttiek. A repertoárjukon elsősorban magyar népdalok szerepelnek, de ha olyan helyre hívják meg őket, szívesen készülnek szlovén dalokkal is. Jártak már sokfelé, Hodoson pedig ott vannak minden közösségi rendezvényen.

A szerződés szerint az útiköltséget a megyei önkormányzat, a tiszteletdíjat az MMÖNK állja. Bár van, amikor kerékpáron teszi meg a hat kilométeres utat a szlovéniai településre. A megállapodásban szereplő óraszámot pedig rugalmasan kezelik: volt, amikor az éves próbák száma jóval meghaladta a benne foglaltakat, máskor viszont nem tudtak annyiszor találkozni, ahányszor tervezték. Ez elsősorban az énekkari tagok elfoglaltságától függ, a járvány is sok megszorítást hozott. Egyre nehezebb egy-egy fellépés előtt összeszervezni a létszámot.

Az viszont örömteli, hogy Hodoson a fiatal családanyák és gyermekeik is jól beszélik a magyar nyelvet. Előfordult, hogy valakinek a szlovén házastársa is bekapcsolódott a népdalkör munkájába.

Kiemelt képen: Jobbra a kórus vezetője, Anduska Jánosné