Vas megye éléskamrájává vált

1975 és 1981 között savanyúkáposztáért jószerivel Győrbe, Szolnokra kellett menniük a vásárlóknak, viszonteladóknak, ami az árakon is megérződött. Ugyancsak ez volt a helyzet az elrakott uborkával, a vegyes-vágott savanyúsággal, a paprikával… Alapvetően 1981-re változott meg a helyzet. A TANÉP 1979-ben kezdte el építeni az új feldolgozó üzemet, amelynek műszaki átadása 1981 nyarán történt.

Az új tartósító 23 millió forintba került, a pénzt az ÁFÉSZ saját erőből, illetve bankhitelből teremtette elő. Évente 20 vagon savanyúkáposzta és vegyes-vágott savanyúság tartósítása volt a feladat, s ugyancsak 20 vagonnyi félkész-konyhakész terméket állítottak elő: tisztított burgonyát; mosott, szeletelt leveszöldséget, darabolt főzelékféléket. Addig jobbára az ABC-k előtt árulták a zöldséget, ugyanis az élelmiszerboltok nem engedhették be a tisztítatlan, földes árut. Az üzem révén változott a kép, bővült a választék: a háziasszonyok egy kilós tasakban, vagy öt kilós üvegekben szerezhették be ősztől tavaszig a savanyúságot.

Még jelentősebb változás volt az üzemi étkeztetésben: 25-50 kilós tételekben szállították a konyhákra a tiszta, félkész árukat. Feleslegessé vált a pucolás, mosás, zöldségtisztítás. A nagyobb és korszerűbb kínálat jó hatással volt az üzemi koszt minőségére is. Miközben előtte az árut más megyékből szerezte be az ÁFÉSZ, addig ezt követően helyből, a téeszekből és kistermelőktől vásárolt. Arra is volt lehetőség, hogy ha egyegy termékből nagy volt a bőség, tartalékot képezzenek. Nem veszett kárba a zöldség és a gyümölcs. Az üzemben dolgozó tizenhét lány és asszony öszszességében régi gondot szüntetett meg Vas megyében: lényegében a megyének rakta el a télre valót.

Kiemelt képen: Hatalmas kádak voltak a TANÉP feldolgozóüzemében