Dumovits István plébániai kormányzó a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét kapta

A magas kitüntetést – Áder János köztársasági elnök aláírásával – dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől vehette át fél évszázados lelkipásztori szolgálata, valamint a magyarországi horvát közösség nyelvének, illetve kultúrájának megőrzése és ápolása érdekében végzett tevékenysége elismeréseként.

Idén ötvenketten kaptak ilyen kitüntetést, ukrajnai, szlovákiai, szerbiai, erdélyi magyarok is, köztük szerzetes papok, nővérek, lelkipásztorok, plébánosok, egyházi iskolák, szociális intézmények vezetői, egyházi épületek tervezőmérnökei.

A nagy örömben és megtiszteltetésben Dumovits István elgondolkodott, hogy végül is előnyére vált, hogy csak későn, harmincévesen kezdte a papi hivatást, 1970-ben szentelték fel.

– Életem első felét a világban, az emberek között éltem, ez egy olyan pluszt, pozitív töltést adott, hogy más módon, több tapasztalattal álltam az emberek szolgálatába. Meg tudtam szólítani az embereket, a magyart magyarul, a horvátot horvátul, talán jobban tudtam kapcsolatokat építeni, mint fiatalabb pályakezdőként tettem volna – fogalmazott. Hozzátette: olyan időszakban nőtt fel, amikor az egyháznak nem volt tekintélye, és azokban a nehéz időkben vállalta a papi hivatást. Első állomáshelye a Komárom megyei Ács volt, 1974-től az undi horvát plébánia vezetését és a csepregi egyházközség hitoktatását bízták rá. 1978-tól lett Horvátzsidány, Ólmod és Und lelkipásztora.

– Nemcsak a horvátok papja vagyok, hanem a falvaké, melyekben laknak horvátok, magyarok, németek, romák is. Olyan közösségem van, amely engem mindenben segített és támogatott, mindenben osztoztak velem. A munkám velük együtt érvényesült, így az elismerés sem csak az enyém, hanem az övék is – mondta.

Közös elhatározás kellett ahhoz, hogy a falvakban megalakult énekkarok, zenekarok, színtársulatok színtere a templom is legyen. A tamburás misék a mai napig sikeresek.

Dumovits István tavaly volt aranymisés, több százan eljöttek a sátorban tartott szertartásra, és egyúttal köszöntötték 80. születésnapján. Köztük nemcsak a három falu hívei és közösségei, hanem azok közül is, akik vele tartottak valamely 1984 óta szervezett mariazelli gyalogos zarándoklaton. A plébániai kormányzó újra látogathatóvá tette a horvátzsidányi erdőben a Persuka Mária zarándokhelyet, ahol évente több tematikus misét tart, kápolnát épített, szoborparkot létesített az adományokból, egyre több szervezet és közösség érintettségével.

Peresznyei szülőházát is felajánlotta a közösségnek, benne az általa gyűjtött szakrális, tárgyi, irodalmi és történelmi emlékek gyűjteményével, az épületet 2008-ban első horvát keresztény múzeumként avatták fel számos egyházi méltóság jelenlétében. Szolgálatát abban az évben Köztársasági Arany Emlékkereszttel ismerték el. Számos egyéb kitüntetése, oklevele is ugyanabba az irányba mutat, ahogy mondja: a népe felé, mert velük együtt tevékenykedett mindig.

2021-ben a lovagkereszten kívül még két nagy öröm érte. Az egyik, hogy megírhatta az előszavát az Adventtől vízkeresztig című könyvnek, amely a horvátzsidányi emlékeket dolgozza fel, a templom Historia Domusait is felhasználva. A másik, hogy bekerült a Magyarország sikeres személyiségei című kötetbe, amely leírja: szolgálatában nyitott és segítőkész mindenki iránt a gyermekektől az idősekig; egyik jelmondata: „A Jó Isten, aki a rejtekben lát, megfizet a jó szándékú segítőnek.”