Egy lélekhuszár nagy küzdelmei – Bodorkós András a Galeria Arcisban

A falakon feltűnnek komor figurák és színesebb alakok, vagy éppen a grafika feketéje kontúroz meg karikatúraszerű embereket. Ők sokan a művész ősei, a családtörténet metszetei az 1890-es évektől napjainkig. A kiállítóterem közepén egy gazdagon faragott faoszlop áll, rajta mérleg és egy töredék óraszerkezet fogaskerekei.

– Az összetört egészet a jelenkor emberének kell öszszeraknia. Ebben a túlzilált világban ez csak akkor lehetséges, ha léteznek igazodási pontok. Ha ebből semmi sincs, akkor a virtuális hazugságok hálójába kerülünk – fogalmazott a művész fogódzkodót adva a képek közti térben. Felidézte, hogy atyai nagyszülei 1920-ban New Yorkban kötöttek házasságot, ám a trianoni döntés után hazajöttek. „Akkor mi megyünk haza, mert ott nekünk még dolgunk lesz” – hangzott el a nagyapai mondat.

Egy másik pillanat, amikor Bodorkós András feleségének a nagyapja az I. világháború idején a zajló Piave folyón az olasz pergőtűzben – mivel úszni nem tudott – egy kantárszárra fogott lóba kapaszkodva vergődött át a vízen. – A két part érzelmi hullámai között születnek meg az alkotásaim is. Egy lélekhuszár vagyok, aki átéli még egyszer ezeket a történeteket – mondta az alkotó.

Néha évekig készülnek a képek, máskor nekirohan a művet hordozó, még üres felületnek és megpróbálja „alla prima”, azonnal befejezni a kompozíciót. – Ahogy az anya a méhében kihordja a gyereket, a művészek is ugyanúgy hordják ki az alkotásokat. A grafikák egy szuszra rajzolódnak. A festménynek álmodott művek mappában álló, több száz vázlatból összegződnek. Az alkotások, bár számtalan személyes kötődést tartalmaznak, mégis annyi motívumot rejtenek, hogy minden szemlélő megtalálja hozzá a saját kapcsolódási pontokat.

– Azok az ifjabb generációk, amelyeknek tagjai még nem is hallottak a családtörténetről, szintén értik, miről van szó. Ezek a mesék az európai népek mindegyikénél ugyanazt jelentik, a saját hazát és az ahhoz való kötődést. Ha nincs meg a röghöz való ilyenfajta kötődés, akkor minden szétrepül és szétszed bennünket ez a mai világ – hangsúlyozta.

Bodorkós András beszámolt arról is, hogy a festés mellett a szombathelyi Váci Mihály Alapfokú Művészeti Iskolában portrérajzolást és grafikát tanít a továbbtanulni vágyóknak.

– Ez teljesen megfiatalított, nem csak én adom át a tapasztalataimat, hanem engem is olyan impulzusok érnek, hogy néha elfelejtem, holtfáradt vagyok – és magam is elkezdek alkotni.

(Bodorkós András kiállítása december 5-éig tart nyitva a Galeria Arcisban.)

Kiemelt képünkön: Bodorkós András a sárvári tárlat terében