Petky Péter előtt tiszteleg a tárlat - fotók

1947. január 6-án Ungváron született, 2008 óta Kőszegen él Petky Péter festőművész, grafikus, akinek harminc alkotása látható most a várban. A születésnapja vízkereszt napja az évkezdet és január 22., A magyar kultúra napja, nemzeti imádságunk születésnapja közötti dátum. Amint Tóth Csaba megfogalmazta: a három időpont arra emlékeztet bennünket, amire minden nemzedéknek szüksége van, hogy újraértelmezze a kultúrához való viszonyát. – Ma olyan időket élünk, amikor a kultúratörlés terjed a világban. Ha nem őrizzük kultúránkat, ennek cunamija minket is elsöpör – kongatott vészharangot. Aztán arról beszélt, mit tanulhatunk a történelemből és a művészettörténetből.

 – A 19. században születtek meg azok a nemzetállamok, amelyek ma is látszanak a térképeken. A 20. század elején „recsegtek-ropogtak” az országhatárok. Ma a nemzetállamok léte is bizonytalan. A 20. század művészetében tetten érhető a történelmi-kulturális gyökerekről való megszabadítás/leválasztás jelensége. A 21. század elején már nem találjuk meg a gyökereinkhez az utakat. Emberpróbáló korban élünk, a művészek is ebben alkotnak – mondta. A 20. század festményei közül Picasso egyik leghíresebb művét az Avignoni kisasszonyokat (1906) hozta példaként, amin az ábrázolás felrúgja a klaszszikus formát. 

– Forradalmi, anarchikus változást hozott a kép a későbbi művészetre. Hiányzik belőle a kultúra, ami Európában meghatározó volt, még az antik eredetek is mások. Az azt követő folyamatok teljesen átszabták a 20. század és jelenkorunk művészetét. Petky Péter képalkotó életművét abból a szempontból elemezte: milyen elemek mutatkoznak meg benne a megújított, modern 20. századi európai és egyetemes művészetből. Az egyik a nagyon erős, majdnem konstruktivista kontúrozás. Van a művekben absztrakció, a festmények különleges színvilága az ikonfestészetből ered, ami egyértelműen utal a fent említett gyökérzetre. Van bennük montázstechnika – eszköztárában tehát ott van a 20. századi képzőművészet, mégis, mintha kaleidoszkópot forgatnánk, mondta. Mindig más összetételben rakódnak össze a művek. És, hogy mi az alkotó ars poeticája?

 – A kultúravesztés kora poszthumán korszak lesz, ahol az emberi tényező már nem számít. A művészet emberi arca örökre eltűnik majd – fogalmazott. Itt tért vissza bevezetőjéhez: a kultúravesztés előtti állapothoz. – Ha a nemzeti kultúrát elveszítjük, nincs több kapaszkodó: elindulunk a lejtőn. Nagyon fontos tehát, hogy nemzeti kultúránkkal élő kapcsolatban legyünk. A képzőművészet a lélek nyelve. Ha elveszítjük, nem beszélhetünk tovább kultúráról és művészetről – fogalmazott. 

Prof. dr. Lőrincz Zoltán egyesületi elnök, a kiállítás kurátora és Pócza Zoltán, a Jurisics-vár igazgatója is üdvözölte a vendégeket. Oroszné Kupi Teréz közreműködésével az osztrák vendégeknek is befogadhatóvá váltak Tóth Csaba mondatai: ő fordította németre az elhangzottakat. A festmények, grafikák február végéig láthatók a lovagteremben hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között.