Az ifjúsági negyed és a hiánypótló szobor Szombathelyen

Szombathely napjainkban számos városrésszel rendelkezik. Vannak, amelyek ugyan a belvároshoz közel találhatók, korábban mégis önálló települések voltak. Mint például Perint, amely később az Óperint nevet kapta. (Ez a mai Óperint utcából és annak környékén található pár utcából állt.) De említhetnénk a tőle északra fekvő területet is, amelynek Karicsa volt a neve. Ez utóbbi a Nagykar utcát és a Kiskar utcát foglalta magába. 

Miközben az egykori Óperint emlékét még ma is számos épület hordozza magában, addig az északi szomszédjának minden egyes háza a múlt homályába vész. A több mint fél évezredes múltra visszatekintő Nagykar utca ódon épületeit a hatvanas évektől kezdték el bontani. Az egykor vargák és tímárok lakta település utolsó emléke az a Marika Vendéglő volt, amelyet 1981-ben tettek a földdel egyenlővé. A bontások ellenére az utca megmaradt, még ha ma már egyetlen lakóház sincs benne. A nyolcvanas években itt épült fel a Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző Iskola, több kollégium, valamint a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. 

Az új „városrészt” nem véletlenül kezdték el úgy emlegetni, mint a vasi megyeszékhely ifjúsági és diáknegyede. De hogyan kapcsolódik ide Petőfi? A kulcsszó éppen az ifjúságban keresendő. Talán nem véletlenül döntött úgy az akkori városvezetés, hogy a márciusi ifjak közismert alakjáról állítsanak szobrot a diákok által benépesült kerületben. Petőfi Sándornak korábban is volt már szobra Vas megyében; ott, ahol ifjú korában többször is megfordult: mint például Ostffyasszonyfán. 

De bármennyire is meglepőnek tűnik, Szombathelyen nem kapott köztéri emlékművet a költő. Egészen 1987. március 15-éig. Aznap délután 4 óra tájban sokan igyekeztek a szombathelyi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ felé. Csípett az idő, s ez bizony még a telet idézte, ám a szikrázó napsugarak már a tavasz közeledtét jelezték. A gyülekezők kezében lévő virágok azt érzékeltették: ritka ünnepi eseményre készülnek a város lakói. A szombathelyiek nemcsak március 15-ére akartak emlékezni, hanem ünnepelni és felavatni Petőfi Sándor szobrát. Az avatóünnepség előtti percekben már több ezren várakoztak a város új büszkesége körül. 

A vasi diáknapon részt vevők – énekesek és nézők is – csatlakoztak a tömeghez. Az ünnepség pontosan fél ötkor a Himnusz közös eléneklésével kezdődött. A nemzeti hősünkről harmincöt esztendővel ezelőtt állított bronzszobrát – főleg emlékműveken, mellszobrokon, kisplasztikákon, domborműveken, valamint érmeken választékos anyaghasználattal munkálkodó – az akkor 46 éves Tóth Béla szobrászművész készítette. Az alkotás egy hármas kőoszlop alapzat legmagasabb elemén áll. Petőfi ábrázolása dinamikus, ahogy a köpenyét nagy lendülettel lengeti a szél.