Levéltár: vasi települések egykor és ma

A tárlat fókuszában Gencsapáti, Vép és Vasvár áll. A koncepciót Bajzik Zsolt dolgozta ki, kiemelve ezt a hármat az összesen 89 vasi település fotódokumentációjából, ami fennmaradt. 1983-ban kezdtek megbízni úgynevezett társadalmi aktívákat a fényképezéssel, hogy 1985-ben majd megmutathassák: az eltelt négy évtizedben milyen változáson mentek keresztül a falvak és a városok. Az ötletet a Hazafias Népfront pártolta. A pedagógusok, diákok, helytörténészek fotóztak lelkesen, de Gencsapátiban például egy hivatásos szombathelyi fényképész végezte el a munkát. 

Vasváron hat-hét ember fotózott a hivatali dolgozótól a tanárig. Amatőrök voltak, a képek sokszor életlenek, ugyanakkor értékesek, hiszen a kort dokumentálják. Központilag négy sorozatot kértek minden településről azzal a céllal, hogy maradjon egy a faluban, egy kerüljön be az illetékes levéltárba, egy a Hazafias Népfront megyei szervezetéhez, illetve az akkori országos levéltárba, ahol máig is megtalálhatók, vidéken viszont el-elkallódtak a képek. Sokkal több készült ennél, de az országos levéltár megőrizte a 89 vasi település anyagát. Pár évvel ezelőtt a huszárlaktanyában találtak egy nagy halom fotót a muzeológusok, volt benne például szarvaskendi és más településekről származó is, amik nem jutottak el a központi levéltárba. 

Bajzik Zsolt azt is elmondta, hogy ez az első része lett volna az országfotózási akciónak, amelynek során 50 ezer fő alatti településeket fényképeztek végig, és lett volna egy másik fázis, amikor a nagy településeket vették volna az objektívek fókuszába. Szombathely és a hozzácsatolt falvak nem kerültek sorra. A kezdeményezés kiváló volt, de a megvalósítás kívánnivalót hagyott maga után. A levéltáros elképzelése szerint civilek, diákok, lokálpatrióták ma is dokumentálhatnák a településképek változását, talán a helyi értéktárak állhatnának ennek az élére. Úgy véli, hogy akár gyerekek is kivitelezhetnék, ha valaki koordinálná, hiszen olyan telefonokkal járnak, amelyek remek fotókat tudnak készíteni, különbeket, mint anno a Pajtás és a Zenit fényképezőgépekkel lehetett. Lehetne például nyári tábort szervezni hozzá. Ez nem most fontos, hanem húsz-harminc év múlva lesz érdekes.

 Bajzik Zsolt a levéltárban most bemutatott településfotók közül a gencsapátiakat dolgozta fel. A Gyöngyös mentén hosszan elnyúló falu Gencsből és Apátiból épült össze, mára Szombathely „alvótelepülésévé” vált. Rendkívül érdekes néprajzilag, sok régi ház megtalálható még, ugyanakkor sok új építésű is van. Itt is jellemzőek a Kádár-kockák. Nemrégiben került be, pont a kiállításra, a vasi levéltárba egy képsorozat az 1930–1940- es évekből Gencsapátiról, az akkori Hangya boltról, ami ma már családi ház. A kastélyban 1985-ben gyermekotthon működött, még gondozott volt, napjainkban pedig elhagyott, az ablakok betörve, felverte az akác. A Hunyadi utcában pedig arra látunk példát, hogy a hagyományos népi építészet szerint készült parasztházat stíluskövetően újították fel. Sok helyen megmaradtak a régi gazdálkodáshoz tartozó nagy utcaajtók. 

Dr. Melega Miklós levéltár-igazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy a tárlat szoftveres hátterét Németh József készítette. A képernyőn lapozható anyaghoz az országos levéltár digitalizálva adta oda a több ezer vasi fotót. Csoportosítva vannak: nemcsak településre lehet keresni benne, hanem tematikus egységek szerint is. Meg lehet nézni külön a haranglábakat, a Kádár-kockákat, a közérteket, a templomokat, a kastélyokat, kúriákat, a települések egyéb szakrális elemeit, az útszéli kereszteket is. Külön csemege a közlekedési eszközök kategória, amelyben viszontláthatjuk a régi bicikliket és autómárkákat: a Skodát, a Zsigulit, a Trabantot, a Wartburgot, a Zaporozsecet, a Moszkvicsot, az ARO-t, az UAZ-t, a Roburt, a Barkast.