Mágikus szakkör a kőszegi várban: A mézeskalács és a női energiák - fotók

Liszt, méz, tojás, cukor, fűszerek – az ősi recept ennyi hozzávalót ír a mézeskalácshoz, amely díszítésében a legváltozatosabb süteményünk. A karácsonyi asztalról nem hiányozhat, de a kőszegi szakkörbe járók húsvéti asztalán is helye lesz. Mintha egy mézeskalács-manufaktúrába csöppentünk volna, ahol az írókázás közben helye van a csendnek, a beszédnek, a humornak is, olyan volt benézni az egyik foglalkozásukra. – Régóta sütök mézeskalácsot, aminek nagy hagyományai vannak Magyarországon, még ha más kultúrákban is megjelent. A tökéletes mézeshez összegyúrom a tésztát, legalább egy éjszakát a kamrában pihen, hogy a hozzávalók összeérjenek. Másnap megsütöm, majd ismét pihenni hagyom, hadd levegőzzön. Utána szép, fényes és sima cukormázzal kelnek életre a kalácsok – meséli Ildikó. 

A szakkör születéséről is beszél: eredetileg női kört tervezett, amelynek részeként a mézeskalács- és a rétessütést is tanultak volna a résztvevők, aztán a Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) tavaly ősszel felhívást hirdetett a művelődő közösségek újjáélesztésének támogatására. A választható kézműves tevékenységek egyike volt a mézeskalács. Az NMI biztosította a húsz alkalomhoz elég alapanyagot, a szükséges eszközöket és a videós tananyagot. Ők már ezt megelőzően vásároltak gyúródeszkát, sodrófát, sütőt, alapanyagokat. A Facebookon meghirdetett szakkör másnapra betelt. Ildikó optimálisan tíz emberrel tud úgy együtt dolgozni, hogy mindenkire jusson idő és fejlődhessenek is. Először az alapokat tanulták meg, azóta a tematikát mindig a közeledő ünnepkörhöz párosítja. Készítettek piros szívet, magos, ütőfás mézeskalácsot, karácsony előtt rengeteg puszedlit sütöttek, szilvalekvárral töltöttet, hagyományost, cukormázzal bevontat, mogyoróst, egy nagyobb adag mézest pedig a rászoruló gyerekeknek juttattak el, hiszen fontosnak érzik, hogy másnak is segítsenek. 

Az írókázáshoz sablont nyomtatott ki Ildikó, ezek alapján megtanulták az alapmotívumokat – pötty, vonal, csigavonal –, utána alkalmazták a mézeskalácson. Aki egyáltalán nem volt biztos magában, az is gyönyörűt mintázott legutóbb. – Szerencsés vagyok, mert minden szempontból kivételesek és nagyon ügyesek a lányok. Különböznek, mégis egységes a csapat, jó hangulatú találkozóink vannak, szép dolgok készülnek. Közel a húsvét, amikor ott járunk, mézeskalács-tojásokat festenek és díszítenek. Beosztják a fázisokat, hogy ki mit csinál, magától értetődő minden, mondják. Nyul Zoltánné Hajnalkát kérdezzük, aki eddig csak egyetlen alkalmat hagyott ki, és sok újat tanult ahhoz képest, hogy már nem mai háziasszony. – Olyan praktikákat tudok, amelyekre magamtól nem jöttem volna rá. Az itt kapott recept alapján otthon a családnak is bátrabban sütöttem karácsonykor töltött puszedlit – finom, mutatós és különleges lett. Neudl Marianna kezdő volt a mézeskalács-készítésben. – Nem tudtam, mire vállalkozom, de nagyon szívesen csinálom. A szakkörön lelassulok, legszívesebben hajnali kettőig molyolnék. 

Általában utolsóként érkezem, és mire átlényegülök, szinte haza kell menni – nevet. – Szeretem a lányokat, és tudok mosolyogni az ügyetlenségemen. Alkotok, mert jó érzés. Itt a hagyományos női energiák erősödnek, amelyek kezdenek eltűnni és nem jelennek meg értékként a mindennapokban – ilyen a visszahúzódás és annak a képessége, hogy láthatatlan támaszok legyünk – szemben az egész napos rohanással, kapkodással, teljesítéssel. A finom dolgok jót tesznek a lelkünknek, és pozitívum, ha hazavisszük őket a családba – mondja. Ildikó eredetileg egy évre tervezte a szakkört, de mind akarják a folytatást. Szívesen részt vennének az Orsolya-napi vásáron, október, novemberben pedig esedékes a munkáikból egy kiállítás.