Ünnepség

2022.06.20. 12:00

Mit köszönhet Kőszeg a katonaiskolának?

A Kőszegi Hunyadi Mátyás Katonai Alreáliskola diákjaira emlékeztek szombat délben az önkormányzat és a Magyar Királyi Hunyadi Mátyás Honvéd Középiskolai Nevelőintézet Baráti Körének közös ünnepségén.

Tóth Kata

Somogyváry Géza 91 éves egykori diák mondott beszédet

Forrás: Ohr Tibor

Harminchárom éve gyűlnek össze az egykori növendékek, a cőgerek a Hunyadi Mátyás Nevelőintézet hőseinek emlékművénél. Köszöntőjében Básthy Béla polgármester először annak adott hangot: mindig nagyon várják őket és évről évre ajándék, ha jönnek. Boross Péter egykori miniszterelnök és dr. Széll Kálmán üdvözletét is átadta a jelenlévőknek – utóbbi a volt katonai alreál diákjai közül jelenleg a legidősebb, 1941-ben végzett és amint üzente: „a kőszegi négy évet nem tudja és nem is akarja az emlékezetéből kitörölni. Kőszeget a szívébe fogadta”. Metz Rezső, a Kőszeg város Pro Communitate Díjával kitüntetett baráti kör elnöke, maga is egykori növendék üdvözölte az egybegyűlteket. 

Megköszönte Hesztera Aladárnak, hogy restaurálta az emlékművet, majd olyan hallgatókról, intézményekről emlékezett meg, akik támogatták a baráti kör működését. – Az intézet hazaszeretetet, bajtársiasságot és hűséget adott nekünk, amelyek egész életünket vezérelték – mondta, majd Somogyváry Géza 91 éves egykori diáknak adta át a szót, aki 24. alkalommal vállalta Kőszegen a szónoki feladatot. Ezúttal arra tért ki, mit adott Kőszegnek a katonaiskola. Mint mondta, a katonaiskola történetét szokás az 1853. október 12. dátumhoz kötni, amikor Jellasics táborszernagy elhelyezte az alapkövet. Pedig 1848. október 11-től kell számítani, amikor Kőszegen 42 horvát granicsárt (határőr-altisztet) meggyilkoltak. Ezzel a város negatív szereplővé vált a Habsburg Monarchia szempontjából. Kőszeg szabad királyi város nagy területen telkeket ajánlott fel katonaiskola céljára és granicsár-altisztképzőt hoztak létre a főként német anyanyelvű városban. Az intézmény mintegy bűnbocsánatot adott a városnak. 

1874-ben alakult tisztképző iskolává, katonai alreállá. Az intézménynek sokáig szinte semmilyen kapcsolata nem volt a várossal, amíg 1866-ban Piers Vilmos botanikus ide nem érkezett – a park neki köszönhető, mondta. Az 1867-es kiegyezést követően a magyart még mindig nem oktatták. 1872-ben tisztképző lett Kőszeg, és elkezdték tanítani a magyar nyelvet, a bencésektől kérve tanárt. 1876-ban már alkalmaztak magyartanárt, akkortól még mindig a közös hadsereg számára képeztek ki tiszteket. 1918-ban megszűnt az iskola mint a közös hadsereg kadétiskolája és létrejött egy magyar katonai iskola a Károlyi-kormány alatt, idézte fel. Gömbös Gyula „rendelte el” a magyarosítást, amelynek motorja lett dr. Mathia Károly, aki az angliai iskolai viszonyokat tanulmányozva a gentlemen’s agreement fogalmát hozza be a kőszegi nevelésbe: „az úriember felelősségét kell a növendékekbe nevelni”. Mosni és vasalni kellett 360 növendék részére, foltozni kellett a ruhaneműket. 

Harminc-negyven nőt – katonaözvegyeket és hadirokkant-feleségeket alkalmaztak a feladatra. Munkát adott az intézmény 14 német anyanyelvű tanítónőnek is, kertészeknek, cipésznek, szabónak, fegyvermesternek és lógondozónak is. Összesen 130 kőszegit foglalkoztattak az 1929-32 között zajló ipari világválság idején. További negyven tiszt és tiszthelyettes tartozott az intézet állományába, akik elsősorban Kőszegnek fizettek adót. Nekünk, növendékeknek nem volt a várossal kapcsolatunk. Akkor mehettünk kimenőre, ha valaki kivitt minket. Ennek ellenére, amikor az utolsó menet, 94 növendék távozott az intézetből a vasútállomásra, onnan Németországba – 1945. február 25-én –, zokogó kőszegiek sorfala között mentünk. Az asszonyok tudták, mitől búcsúznak – mondta.

Lovassy Klára (édesapja tanárként dolgozott a katonai alreálban)  hagyatéki archív anyagokat, Nagy Gábor nyugalmazott igazgató pedig a Kőszegi albumot adta át Révész Józsefnek, a városi múzeum igazgatójának. Az album 101 életrajzot tartalmaz olyanokról, akik az intézményben tanultak, 1920 és 1933 között születtek. 

A koszorúzás után újra Básthy Béla vette magához a szót: – Az iskolák örökös küldetése az, hogy diákjaikat felkészítsék az élet kihívásaira úgy, hogy az valóban hasznukra váljon. A cőgerek öröksége átlépi az intézmény kapuit és az idő határait, a ma nemzedéke tovább vihet az iskola örökségéből – mondta, és Kőszeg diákjelvényét adta át a cőgereknek. Az ünnepségen közreműködtek a Kőszegi Vonósok.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában