Nyugtalankodtak a vasiak 1987 őszén a kemény tél miatt - fotók

Pánik nem volt, de jogos aggodalom igen 

35 éve a legfőbb kérdés az volt, hogy érhette-e váratlanul a tél a vasiakat? Az Ipari Minisztérium a felkészüléskor igyekezett minden kombinációt végig gondolni. Készítettek egy tervet egy enyhébb, egy átlagos és egy rendkívül kedvezőtlen időjárás esetére. Mindemellett kidolgoztak egy menetrendet arra az esetre is, ha bármilyen oknál fogva mégsem sikerült volna a fogyasztók energia igényeit kielégíteni.  

Ugyan pánikhangulatról nem volt szó, de meg volt az ok az aggodalomra. Ugyanis az első félévben az energiafogyasztás kedvezőtlenül alakult. Három százalékkal fogyott több szén, villamosenergia és gáz, mint az azt megelőző év ugyanazon időszakában. Ez mintegy egymillió tonna kőolaj értékének felelt meg. Az esztendő második felében azonban az energiafogyasztás ugyanannyi volt, mint 1986-ban, azaz a többletfogyasztást nem sikerült ellensúlyozni. Ezen belül az első nyolc hónapban kiugróan magas volt a villamosenergia felhasználása: 5,4 százalékkal több mint 1986-ban. Ráadásul a fűtési idényben 400 millió köbméter gázzal is több fogyott a számítottnál. 

A gondterhes szénbányászat az igényeknek megfelelően termelt 

Így az energiatermelő ágazat elé új programot kellett felállítani. A szénbányászat az igényeknek megfelelően termelt, ki tudták elégíteni a termelőket és a lakosságot. Tették mindezt annak ellenére, hogy folyt a Mecseki és a Tatabányai Szénbányák szanálása, és a többi bánya is súlyos gazdálkodási problémákkal küszködött. Csupán a veszprémi bányák voltak a kivételek. Miközben a szanálás a vállalatok pénzügyi helyzetét kívánta rendezni, mindeközben a termelés folyamatos volt.  

Az erőműveknél több mint egymillió tonna volt a szénkészlet 1987 őszén, ami szükség esetén biztosította volna, hogy teljes kapacitással működhessenek. A belkereskedelem ellátása megfelelőnek ígérkezett, hiszen az import szenek is biztosítottak voltak, legalábbis a szerződések szerint. Ám a választékot érintő reklamációk adottak voltak, mert a fogyasztók az évek során megszokták, hogy a hazai szénbányászat termelésének a 70-75 százaléka szén volt, míg a 25-30 százaléka brikett. 

Volt koksz is, de dupla áron 

Az 1986-ban átadott új Kokszolómű Dunaújvárosban nem üzemelt teljes kapacitással. A dunaújvárosiak által gyártott koksz minősége rosszabb volt, mint a szomszédos országoké (Csehszlovákia, Lengyelország, Szovjetunió) és majdnem kétszer annyiba került. A piacon jelentkező kokszhiánynak mégsem ez volt az oka, hanem az, hogy a lengyel partnerekkel nem tudtak megegyezni a szállítás feltételeiben. Azaz míg papíron számoltak ezzel a mennyiséggel, a gyakorlatban mégis hiányzott. 

A hazai gázfogyasztás 70 százaléka volt import 

Évente 80 ezer lakást kapcsoltak be a gázellátásba. Míg nyáron alig 20 millió köbméter gáz fogyott naponta, télen 50 milliónál is több. A csúcsfogyasztásra egyszerre többféle módon is készültek. Egyrészt a gáztermelésben voltak kimondottan csúcsüzemek, amelyek a hidegebb napokban 40-50 százalékkal is növelhették termelésüket. Másrészt a földalatti tárolókban októberig 1,2 milliárd köbméter gázt gyűjtöttek össze. Innen naponta 12-13 millió köbméter volt felhasználható. A tárolók kapacitása a 7 milliárd köbméter évi gáztermelésnek jelentős részét adta: 17 százalék. Továbbá hosszú lejáratú államközi egyezmények biztosították az importot. Ez a hazai mennyiségnek a 70 százaléka volt.  

Minden előkészítés ellenére számítottak a vezetékekben műszaki problémákra, a fogyasztói oldalról is be tudtak avatkozni a rendszerbe. Azaz a szénhidrogénes erőművek bármikor átállíthatók voltak gázról olajra, és így a lakosság nem érezte meg a kiesést. 

Visszaesett a tüzelőolaj-fogyasztás 

Az energiagazdálkodás racionalizálására szolgáló intézkedések nyomán a magyar gazdaság olajfogyasztása a nyolcvanas évek első felében csaknem 2 millió tonnával csökkent. Ezen belül a lakossági tüzelőolaj-fogyasztás 1 millió tonnáról visszaesett a felére. Akik mégis megmaradtak ennél az energia hordozónál, azok is nyugodtak lehettek, mert mind a hazai termelés, mind az import tervszerűen alakult.  

Több áramot fogyasztottunk, a 4. paksi blokk volt a megmentő 

A villamosenergia-felhasználás viszont jelentősen túlhaladta az év első felében a tervezett mennyiséget. Ám a Paksi Atomerőmű negyedik blokkjának határidő előtti belépése nagy biztonságot adott, hiszen így az igények egynegyedét már az atomerőmű elégítette ki. A felét a hagyományos erőművek, és a fennmaradó részt importálták.  

Létezett egy úgynevezett riasztási rendszer 

A hazai energiaigénynek a fele származott importból, azaz a műszaki hibák Damokleszi kardja mindig ott lebegett a fogyasztók feje felett. Ám a minisztérium rendelkezett egy úgynevezett riasztási rendszerrel. Ebben konkrétan fel voltak sorolva, hogy milyen veszélyhelyzetben, kiket kellett értesíteni, illetve hol kellett csökkenteni vagy leállítani a szolgáltatást. Azaz egy üvegolvasztó kemence előnyt élvezett egy csarnok fűtésével szemben, mert míg az egyikben milliós károk keletkezhettek, a másikban legfeljebb fáztak. 

Miközben a források biztosítása a téli felkészülésnek csak az egyik oldala volt, a másik oldala a termelők és a lakosság takarékos energiagazdálkodása. Az energiafogyasztás több mint az egyharmadát tette ki a lakosság fogyasztása.