140 évvel ezelőtt született dr. Gáyer Gyula - A bírói életpálya ellenére botanikusként írta be magát a történelemkönyvekbe

Száz évvel ezelőtt, 1883. február 16-án született Vas megye egyik legnevesebb botanikusa, dr. Gáyer Gyula. Celldömölki kereskedőcsaládból származott, elemi iskolába is Kis-Czellre járt. Apja korai halála után anyjával (Hübner Lujza) és húgával költöztek egy hatalmas kerttel ellátott úgynevezett "tornyos házba". Nem csak a nagy kert, hanem a Gáyer és a Hübner-család természetszerető múltja révén már gyermek korában megtapasztalta azokat az első benyomásokat, amelyek megszerettették vele a növények tudományát. Ráadásul első írása is ide köthető: kilencévesen írt egy könyvet, amelynek az alábbi címet adta: "Képeskönyv - Kisebb gyermekek számára". Azt sem felejtette ráírni, hogy „írta és nyomtatta Gáyer Gy.”, tudniillik a benne szereplő alakokat, növényeket, állatokat is saját maga rajzolta.

A celli elemi iskolai évei után Szombathelyre került, a középiskolát a premontrei gimnáziumban végezte, ahol már korán kitűnt biológiai tájékozottságával. Ehhez társult még nyelvi ismerete is. 1900-ban - amikor betöltötte a 17 éves életkort - már otthonos volt a növényfajok ismeretében. Az érettségi után rövid ideig a budapesti Tudományegyetemen bölcsészkaron nyelvi tanulmányokat folytatott, magyar-latin szakon. Itt egy szemesztert hallgatott végig, majd átment a jogi fakultásra.

1904-től már a kolozsvári egyetem jogtudományi karán folytatta tanulmányait. Az egyetemváltást követően 1907-ben fejezte be a tanulmányait, ekkor avatták jogászdoktorrá is. Mindeközben megismerte Erdély növényvilágát. Botanikai ismereteit Kolozsvárott nem csak ily módon gyarapította, ugyanis rendszeresen hallgatta Borbás Vincének Vasvármegye flórája szerzőjének előadásait. Lényegében innen kezdve, az ő hatására kezdett el szakszerűen növényeket és állatokat gyűjteni. Első botanikai tárgyú cikkeit is még joghallgatóként jelentette meg. Később, mint jogászgyakornok, ügyvédjelölt, illetve járásbírósági jegyző minden szabadidejét a botanizálásra fordította. 1912-ben tette le a bírói vizsgát, ekkor kapott önálló működési kört is.

Ami a növénytani tevékenységét illeti, három fő fejezetre tagolható: florisztikai, növényföldrajzi, és szisztematikai-monográfiai munkásságára. Eleinte szűkebb hazája flórájának gyűjtésével és további kutatásával indult meg. Fő gyűjtőterülete Vas vármegye mellett Pozsony, Komárom, Sopron, Zala és Veszprém vármegyék voltak. A tapasztalatai bővítése céljából hazánkon kívül eső területeket is felkeresett: különösképen a Keleti-Alpokat kedvelte.

A jogi pályán gyorsan haladt előre: 1914-től a felsőőri járásbíróságon, majd a szombathelyi kir. törvényszéken volt albíró. Ugyanitt 1915-ben törvényszéki bírói kineveztetést is kapott, ám az első világháború közbeszólt. Az első világégés teljes ideje alatt katonai szolgálatot teljesített és tartalékos főhadnagyként szerelt le. (A pozsonyi katonáskodása idején kezdett foglalkozni a szeder nemzetséggel.) A háború után bíró, majd törvényszéki tanácselnök lett. Annak ellenére, hogy magasabb pozíciókkal is kecsegtették, Szombathelyt és a megyét nem hagyta el. 1920-tól múzeumőri munkát is vállalt és 10 év alatt a Vasvármegyei Múzeum Természetrajzi Osztályát ujjászervezte. Gyűjtött, rendezett, fényképezte az értékes természeti emlékeket. Szervezte a természettudományi érdeklődést mutató embereket, mentette a kallódó értékeket, didaktikus gyűjteményt állított össze a múzeumban a tanulóifjúság részére.

Háromévtizedes botanikai munkássága alatt lényegében bejárta Erdély; a Dunántúl, az Alpok és a Kárpátok nagy részét. Vas megye flórájának ismeretét adatok százaival gyarapította. A szedrek, sisakvirágok és az iboIyák nemzetközileg elismert specialistája lett: sisakvirág és a szeder rendszertani feldolgozásával, valamint a szedrek magyar határozókulcsának kidolgozásával nemzetközi hírnevet szerzett. Dolgozatai nem csak hazánkban, hanem Ausztriában, Svájcban és Németországban is megjelentek. Nem mellesleg a kitűnő nyelvismerete (latin, német, francia) folyamatosan segítette a botanikus irodalom tanulmányozásában. Értekezéseit színesítette a nagyszerű előadásmódja, a mintaszerű stílusa. Mindezek dolgozataiban is visszatükröződnek. Meggyőződése volt, hogy a szelídgesztenye őshonos Nyugat-Magyarország területén. A fent említett növénynemzettségeken kívül kitűnően ismerte a fenyőféléket. Nevét a tiszteletére elnevezett növényfajok is őrzik: hibridek, alfajok és változatok (összesen 17 faj). Legjelentősebb botanikai munkája Vas megye modern genetikai növényföldrajza, a "Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenorikumi flórasáv".

Az érdeklődési köre nem merült ki a jogtudománnyal és a növényvilággal. Embertani, állattani, néprajzi és őslénytani témák is foglalkoztatták, több lelettel is gyarapította a Vasvármegyei Múzeum gyűjteményeit. Munkásságát tudományos körökben bel- és külföldön egyaránt igen magasra értékelték. Megválasztották a Növénytani Szakosztály tiszteletbeli tagjává, valamint az Országos Természetvédelmi Egyesület rendes tagjává. A szegedi Tudományegyetemen 1925-ben magántanári, majd ugyanott 1932-ben rendkívüli egyetemi tanári kinevezést kapott. Szegeden növényföldrajzi témákban hirdetett előadásokat. Gyűjtötte még Vas megye ásványait, kőzeteit, őslénytani leleteit is.

Baráti köréhez tartozott többek között Ambrózy Migazzi István „virágos gróf”, Baich Mihály arborétum-alapító és Saághy István arborétum-tulajdonos, valamint Miske Kálmán régész, Bendefy (Benda) László geológus, és Pável Ágoston is.

Halála előtt nem sokkal kimagasló tudományos tevékenységéért szülőhelye díszpolgárává, a Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztálya tiszteletbeli tagjává választotta, s kinevezték az Országos Természetvédelmi Bizottság tagjává is. Megkapta a kormányzói elismerést jelentő Signum Laudist is.

Kétszer nősült: első felesége, Kárpáthy Margit, második felesége Szűcs Margit tanárnő volt. Gáyer Gyula 1932. június 13-án hunyt el.

Emlékét Szombathelyen a Gáyer-park és az ott elhelyezett mellszobra, Celldömölkön szülővárosában emlékoszlop őrzi. 1983-ban, születésének 100. évfordulóján leplezték le mellszobrát Celldömölkön, a Hunyadi utcában, a „tornyos ház” szomszédságában. A korábbi 1. sz. általános iskola ez alkalomból a Gáyer Gyula Általános Iskola nevet vette fel. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2007. március 21-i ülésén a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.

Gáyer Gyula születésének 100. évfordulóján, 1983-ban az emlékünnepségről és Gáyer Gyula életéről a Vasi Szemle 1983-as száma számolt be. Életéről Vértesi Péterné Vasi életrajzi bibliográfiák című művében, valamint Balogh Lajos Szombathelyi tudós tanárok 2. művében írt részletesen.

Kelemen Attila

Kép1: dr. Gáyer Gyula

Kép2: Celldömölk egy múlt század eleji képeslapon

Kép3: Gáyer Gyula mellszobra Szombathelyen a Gáyer-parkban, 1983-ban           Fotó: VN-archív