Amikor omnibuszok szállították az utasokat - Szombathelyen a villamos megjelenése, Kőszegen a II. világháború pecsételte meg a sorsukat

Az első társaskocsi 1826-ban Nantes városában jelent meg, ahol egy vállalkozó rendszeresen közlekedtette kocsijait a városközpont és a város szélén álló nyilvános fürdői között. Magyarországon Budán jelent meg az első menetrend szerint közlekedő omnibusz 1832-ben. Itt a nyári hónapokban a Lánchidat kötötte össze Zugligettel. Szombathely is csakhamar bekapcsolódott az omnibuszt üzemeltetők sorába. Kőszegen a vasút megjelenése segítette elő a társaskocsi megjelenését.

Mielőtt kiépültek volna a vasúti vonalak, addig a postakocsik mellett bérkocsik, valamint omnibuszok álltak az utazni vágyók rendelkezésére. Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom előtt sem volt ismeretlen Szombathelyen az omnibusz. Ilyen jellegű járművekkel bonyolítottak le távolsági utakat is, többek között Bécsbe, Pestre, Sopronba és Nagykanizsára. Ugyan a vasút megjelenésével az ilyen nagy távolságú társaskocsis közlekedés megszűnt, ám a városokban továbbra is lehetett látni omnibuszokat.

A szombathelyi omnibuszok

Szombathely 1865-ben vált a vasúti hálózat részévé, a városi tanács mindeközben Schübel Albertnek engedélyt adott arra, hogy a vasútállomás és a főpiac között menetrend szerint üzemeltethessen omnibuszt. A főpiac a ma Fő tér észak-nyugati szegletében volt, ahol a Zöldfa szálló is működött. Történetesen ez a szállót is Schübel Albert üzemeltette bérben. Az 1870-es években már több szombathelyi szálló elől indultak és érkeztek társaskocsik a vonattal érkezőkért. Mivel a megjelenésük gyarapodott, éppen ezért a város már rendeletben szabályozta a közlekedésüket. Az omnibuszt üzemeltetőknek minden vonat indulásához és érkezéséhez kellett társaskocsit biztosítaniuk. Az 1870-es években naponta 11 személyvonathoz kellett igazítaniuk a járataikat.

Az 1890-es években az omnibuszok vonalának kialakításában már nem volt előfeltétel a vasútállomás érintése. 1891 indult meg az első olyan járat Stadler Béla bérkocsi-tulajdonos jóvoltából, amely a pályaudvart elkerülve a városon belül bonyolította le az utasok szállítását.

A múlt század elején a város új, impozáns szállót kapott, a Kovács Szállót. Ez a szálloda sem maradhatott ki az omnibuszos körforgásból.

Míg az 1800-as években a vasúti pályaudvar és a belváros között 10 krajcár volt a viteldíj az omnibuszokon, addig az 1900-as évek elején már 15 krajcár volt. Mi több éjjel 20 krajcár. Menetkedvezményt a 10 évnél fiatalabb gyerekek kaptak: nekik csak a felét kellett kifizetniük a viteldíjnak.

A szombathelyi omnibuszok 8-14 utast tudtak egyidőben szállítani. A végállomások kivételével nem jelöltek ki számukra külön megállóhelyeket, így menet közben bárki jelezhette, ha le-, illetve fel akarna szállni. A vasi megyeszékhely omnibusz-tulajdonosait a villamos megjelenése igencsak negatívan érintette, az 1910-es évekre a társaskocsik végérvényesen eltűntek az utakról.

Az omnibuszok Kőszegen

Az 1840-es években, amikor a monarchia magyarországi területén tervezték a vasútvonalakat, felmerült egy esetleges Bécs-Trieszt vonal megépítése is. Ez kedvező lett volna Kőszeg számára, hiszen érintette volna a vasi kisvárost. Ám a szabadságharc közbejött, és a terv feledésbe merült. Az 1880-as törvények azonban elősegítették a helyi érdekű vasutak építését, és ez már kedvezőleg hatott Kőszeg számára. A lehetőséggel élve, Fügh Károly polgármester vezérletével megpróbálták előteremteni az építkezéshez szükséges pénzt. Ezt szövetkezéssel, illetve részvények kibocsátásával biztosították.

A Kőszeg-Szombathely viszonylatú helyi érdekű vasút terveit Tuczentaller Lajos mérnök készítette, és csakhamar, 140 évvel ezelőtt meg is épült a vasútvonal. 1883. augusztus 15-én adtak át rendeltetésének.

Mindez nem is jöhetett volna jobban a kőszegi fiákereseknek, akik rendszerességgel szállították a vonattal érkezőket a belvárosba, illetve kivitték a vasútállomásra az utazókat. Olyannyira rendszeres volt a közlekedésük, hogy a várossal megállapodás is kötöttek. Eszerint egy fiákernek mindig rendelkezésre kellett állnia az állomáson a vonat érkezésekor.

Ám egy idő után kevesen vették igénybe a fiákereket, aminek két oka is volt. Egyrészt a gazdasági életben jelentkező pangás, másrészt az omnibuszok megjelenése.

Az 1900-as évek elején a Kőszegen megjelenő omnibusz két lóval húzatott, fedett, kétoldalt ülésekkel ellátott társaskocsi volt. Mindkét oldalon 4-4, ha szorosan ültek 5-5 személy fért el. Sok utas esetén a bakon, a kocsis mellett is jutott hely egy férfi utasnak. A kőszegi omnibusz a Strucc szálló elől indult. A vasútról érkező utasokat – a fiákerekkel ellentétben – akár a lakásukhoz is elvitték ily módon. Ha pedig valaki útközben le akart szállni, azt az utastérben elhelyezett csengő segítségével jelezhette. A társaskocsi - mivel olcsó volt - legtöbbször megtelt utasokkal. Mindeközben a fiákereknek gyakran üresen, utas nélkül kellett az állomásról eljönniük, hiszen a várossal való szerződésük továbbra is kötelezte őket a rendelkezésre állásról. A kőszegi omnibusz a második világháborúig közlekedtek.

Aki a Vas vármegye omnibuszairól többet szeretne olvasni, annak érdemes fellapoznia Dr. Kalocsai Péter, az ELTE Savaria Egyetemi Központ docensének, tanszékvezetőjének közlekedéstörténeti tanulmányait, könyveit.