Németh Tibortól, Alsóújlak polgármesterétől búcsúzunk

Szomorú szívvel értesültünk Németh Tibor, Alsóújlak volt polgármestere haláláról. Az 54. év küszöbén lévő közéleti személyiség, gyermek, családapa, férj, jó barát, ismerős rövid szenvedés után, súlyos betegsége következtében eltávozott körünkből. Az alsóújlaki születésű fiatalember 30 évvel ezelőtt, a község önállóvá válásakor lett az önkormányzati hivatal munkatársa. Pénz- és adóügyi előadóként, majd főelőadóként nagy szakértelemmel végezte a rábízott feladatokat, segítve a mindenkori polgármesterek tevékenységét. Rendkívül kreatív észjárása, matematikai zsenialitása, sokrétű tájékozottsága, hihetetlenül gyors problémamegoldó képessége mind-mind segítették a felelősségteljes, önálló munkavégzésben. Szíves, segítőkész volt mindenkivel. A hozzá fordulók kérelmeit empátiával, az egyéni sorsok mély átérzésével intézte.

2010-ben a sors válaszút elé állította. Pénzügyi főelőadóként vagy polgármesterként szolgálja tovább Alsóújlak közösségét? Végül szülőfaluja iránti szeretete, a település felemelkedését elősegíteni akaró elhatározása indította el a közéleti szereplés útján. A nép bizalmát elnyerve ettől kezdve nem volt többé megállás. Millió ötlet, megvalósítási törekvés az önkormányzati hivatal és képviselőtestületének tagjait is szüntelenül munkára buzdító tevékenysége meghozta az eredményeket. Megélt nehéz napokat, de megpróbáltatásait, fennakadásaidat mindig képes volt megoldani. Életének jutalma a sikereiből eredő belső megelégedés, a saját lelkiismeret és a társadalom tagjainak megbecsülése legyen! Korai halála után munkásságát a falu sorsát meghatározó beruházások örökítik meg. Kedves Tibor! Mindannyian, kik utódaid maradtunk e földi életben, azt hagyjuk a következő nemzedéknek, hogy örökre kitüntetetten maradjon meg emlékezetünkben az a faluvezető, ki itt munkálkodott szeretett községünk gyarapításán.

Tehetséged kivívta a település elismerését. Mindvégig megmaradtál igaz embernek, segítő barátnak, őszinte és hiteles alsóújlakinak. Nehéz felfogni a felfoghatatlant, hogy aki volt, nincs többé.

Nincs többé? De mégis! Hiszen itt maradtak szeretteid, itt maradtak a barátaid, s itt maradt, lelkünkben immár végérvényesen és visszavonhatatlanul Alsóújlak, gyermekkorod faluja is. A halállal az élet nem áll meg, az a maga racionalitásával megy tovább. Nyár jön, a természet beérik, hogy ősszel ismét átadja a helyét az enyészetnek. Újra dolgos hétköznapok jönnek, a munka meghozza a gyógyírt a fájdalomra, a sebek beforrnak, de a hegek emlékeztetőül megmaradnak. Őriznünk, óvnunk kell értékeinket, ápolnunk példamutató szeretettel kincseinket, s folytatnunk kell mindazt, amit Te elkezdtél, és ami most, haláloddal félbeszakadt. Temettünk, de nem feledünk. Akit szerettünk, akit tiszteltünk, akiért gyertyát gyújtottunk, az itt marad közöttünk, itt marad a lelkünkben mindörökké.

Drága Tibor, Tibi, Tibike, Mimó! Örök álmodat őrizze béke és nyugalom!

Némethné Auer Valéria