Organikus jelleg, tájból jövő képek – Szily Adrien okleveles táj- és kertépítész mérnökkel beszélgettünk

Települési zöldfelületek és magánkertek, külterületek tervezésében vesznek részt. Kertépítészeti tervek, tanulmánytervek, fejlesztési és rendezési tervek szakági terveinek és önálló tájépítészeti tervek elkészítésére is jogosultak. Általában nagyobb projektek részeként alkotnak koncepciót arról, hogy egy adott tér milyen funkciót lásson el. A fejükben megszületett tervekről vázlatokat készítenek, az egyeztetések után mérnöki programmal megrajzolják azokat, miközben számos előírásnak, szabványnak is meg kell felelniük. Az elkészült tervekhez azt is kitalálják, hogyan lehet ezeket megvalósítani – az ismertetők szerint ez (is) a táj- és kertépítész mérnökök feladata.

Szily Adrien megerősíti: sokrétű a szakmájuk, és ő személy szerint is sokféle ágazatát űzi. A naptárja rendszerint tele van: településrendezési tervek tájrendezési részét készíti, pályázatok ellenőrzésében vesz részt, családi házak kertjeit tervezi, legutóbb egy önkormányzati temető egyik ütemének fejlesztési tervét készítette el. Magyarázza is a kapcsolódó feladatokat:

– A tájrendezési tervek meghatározzák a zöldfelületeket. A tájban rengeteg érték fellelhető, amiket meg kell őrizni, ezeket felmérjük. Mindez nagyobb léptékű tervezést igényel, nem olyan aprólékost, mint egy családi ház, ahol meg kell határozni az összes növényfajt, a burkolatok típusát, rétegrendjét. Minden feladat más: nincs két egyforma rendezési terv és két kert. Vannak persze alapok, amelyekből építkezünk – ilyen a növényismeret –, de állandóan naprakésznek kell lenni, hiszen új növényeket nemesítenek, mindig más a trend, a felkapott (a japán babérsom most például reneszánszát éli), és változik a klíma is. Ugyanígy az építőiparban az anyagkínálat, a burkolatok. A kreatív időszak, egy ötlet megszületése ihletfüggő tevékenység. A tervezéshez szükség van az igények pontos megfogalmazására, a megbízóval való együttgondolkodásra is. Így is előfordul, hogy a koncepcióból egy sokadik ötlet valósul meg – mondja.

Nagy volumenű munkái közül elsőként nem egy konkrét megbízást, hanem Bük városát említi: „jó partner az önkormányzat”, több mint tíz éve tart és összetett a velük való kapcsolata. – Sok éve készült egy részletes zöldfelület-fejlesztési koncepcióterv, ami hasznos, mert segítheti a döntéshozókat a beruházásoknál. Bük több településből olvadt össze – felmerült, hogy mindhárom településrésznek legyen meg a játszótere, ezeket kössük össze fasorokkal. Pályáztak kerékpárutakra, megvalósult a Szent Kelemen Templompark. Az önkormányzati hivatal előtti park és a Répcementi tanösvény és interaktív mesepark tervezésében is részt vettem. Tájépítészként belefolytam a településrendezési tervbe is, ahogy az évek alatt a bölcsőde- és óvodatervezésbe, utcafásításba is.

Emlékezetes munkái közé sorolja még Körmenden a Zöld város projektben a Dózsa György utcai lakótömb belsejében létesült játszóteret, fitneszparkot, a Rábát utánzó, holtágszerű futóúttal és belső térrel, amelyet több szakággal, társtervezőkkel tervezett, és a kivitelezők is partnerek voltak az ötleteikre. A város így kaphatott egy, a megszokottól eltérő zöldterületet. Szombathelyen a II. János Pál Pápa körúton létesült egy nagyobb park játszótérrel – abban is aktív részt vállalt. Az 1000 fa városi faültetési programban társtervező, tájépítész kollégáival együttműködve készítették el a projektet.

Több évtizedes szakmai múlttal Szily Adrien szívesen mentorálfiatalokat. Annak idején neki is hasznos volt a segítség. – Pályakezdésemkor, a ’90-es évek elején a nagy tervezőintézetek felbomlottak, szélnek eresztették a gárdákat – a tervezők kis cégeket alapítottak, vagy egyéni vállalkozók lettek. Nehéz volt így a Kertészeti Egyetemről kikerülve fogódzót találni. Keszthelyre, az agráregyetem vízgazdálkodási tanszékére kerültem tanársegédként. Másfél év után onnan pályáztam meg egy kormányösztöndíjat Franciaországba. Párizsba kerültem egy évre, egy egyetem posztgraduális képzésére – ott a tájépítészet egy másik dimenziójával ismerkedtem meg: tájfilozófiát, -szociológiát tanultam. Miután lejárt az ösztöndíj, Pécsre, a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatósághoz hívtak tájvédelmi ügyintézőnek. Hasznos volt a hatósági munka: elsősorban a külszíni és mélyművelésű bányákból kikerülő meddők kezelésével, a meddőhányók, szeméttelepek, bányautótájak rekultivációjával foglalkoztunk. Azzal, hogyan lehet visszaállítani az elpusztult természeti környezet eredeti állapotát és hasznosítani ezeket a területeket. Másfél év után kerültünk el onnan a párommal: Szombathelyre költöztünk, mert ő Vas megyében kapott állást falugazdászként az akkor induló falugazdász-hálózatban. Én az első néhány évben tájépítészként visszaterveztem Baranyába: az igazgatóság által korábban előírt szakhatósági előírások terveinek megvalósításában vettem részt. Rendszeresen jártam vissza Komlóra is, a bányavárosba, ahonnan származom – meséli.

A nemzeti parknál megismert szakhatósági munka után kreatív, alkotó munkára vágyott. Az akkori földművelésügyi minisztérium millecentenáriumi emlékparkok kialakítására írt ki pályázatot. A program 1996-tól 2000-ig tartott – az önkormányzatoktól érkezett megkeresések nyomán egyre több emlékparkot tervezett, amire felfigyeltek a minisztériumban, és bevonták a pályázat fejlesztésébe. Egy kámi terv kapcsán így talált rá egy településtervező cég.

A kérdésre, hogy vannak-e rá jellemző stílusjegyek, legyen szó tájrendezésről vagy kertépítészetről, így felel. – A tervlapokban, azok grafikájában, felépítésében talán felfedezhető, de a kivitelezésben nincsenek egyértelműen beazonosítható jegyek, hiszen ugyanazokból vagy hasonló anyagokból dolgozunk a térkő, a növényanyag vagy akár a játszóeszközök tekintetében. Szeretem, ha a természetben megtalálható, organikus formák leképeződnek, például az útvonalvezetésben.

A munkájáért kapott mostani elismerés váratlanul érte, de örömmel fogadta azt: – A Gayer-díj tájépítészként a szakmánk szép elismerése is. Általa a többi tájépítészt is megtisztelték – mondja. Végül megint a szülővárosát hozza szóba: szívesen tervezne Komlón zöldterületet, parkot, játszóteret, utcafásítást, hogy Marcali után –édesapja onnan származik, és ott már dolgozott – a régen szénbányászatáról nevezetes városban is legyen lenyomata.