Mesélő Podcast: a csöngei történetkutató

A történelem dokumentumait kutató 19. századi értelmiségiek kiemelt törekvése volt, hogy a közvéleményben érdeklődést keltsenek nemzeti múltunk iránt. Ennek megvalósítása érdekében összejöveteleiken arra törekedtek, hogy a vendéglátó családok levéltárait átkutassák, az előkerült, addig ismeretlen oklevelekről és egyéb írásos emlékekről másolatokat készítsenek, majd az ezekről készített értekezéseiket egymással ismertessék. A múlt homálya által rejtett eseményeket feltárva akartak hatni a társadalomra.

 Céljaik hatékonyságának fokozása érdekében egyesületet hoztak létre. 1863. december 27-én, Répceszemerén összeülve foglalták írásba a Dunántúli Történetkedvelők Társulatának chartáját. Az alapítók, Ráth Károly és Paur Iván akadémikusok, Véghely Dezső és Nagy Imre jogászok, Horváth Elek országgyűlési képviselő, Mersics Miklós kőszegi táblabíró, valamint Hencz Antal építész a memorandumba foglalva célul tűzték ki a nemesi kúriákban őrzött levéltárak felkutatását, ennek révén a történelmi családok múltjának feltárását. Elhatározták azt is, hogy ennek érdekében rendszeres összejöveteleket fognak tartani. 

Az első ilyen ülés meghívója így szólt: „1864. február 7-10-ig a dunántúli archaeológusok és diplomatikusok összejövetele leend Csöngén Vas megyében, a Kemenes alatt, Horváth Eleknél..., ahová három levéltár, összesen egy kocsikasra való anyag leend szellemi eledelül szállítva és összehordva…” Ráth Károly és Véghely Dezső már február 7-én Csöngére érkezett Macaltőről, ahol Véghely az Amadé család levéltárának rendezése közben talált régi okleveleket lemásolta, és ezeket magával hozta. Az összegyűltek az első napon a vendéglátó régiség gyűjteményét tekintették meg, majd a Horváth Elek által a Szelestey és Kisfaludy családok levéltáraiból kigyűjtött 100 középkori oklevelet nézték át. 

Horváth Elek az ezt követő esztendők találkozóin is részt vett, és alapítója volt az 1867-ben megalakult Magyar Történelmi Társulatnak, ahol az elnökség 40 tagú választmányában is helyet kapott. Csöngei kúriája napjainkban már csak archív képeken látható, de tudjuk, hogy többek között ennek falai között fogalmazódott meg a történelem barátok céljainak kibővítése, amelynek hozadéka lett a vármegye monográfiák megírása, továbbá a Hazai Okmánytár, valamint más történelmi forráskiadvány-sorozatok 19. század második felében történő megjelentetése. Ezek, a magyar középkor okleveleit közzétevő forráskiadványok máig nélkülözhetetlen kötetei a magyar történettudománynak, nem utolsó sorban azért, mert a lapjaikon megjelentetett dokumentumok jelentős száma csak itt olvasható, mivel azokat az elmúlt másfél évszázad történelmi kataklizmái véglegesen elpusztították.