Aki mesél: Pintér György

Az eddigi, általában történelmi tárgyú írások után most a Vasi-hegyhát gazdag mese- és mondavilágának bemutatására vállalkozott a szerző. A Hegyhát erdőit a helyiek hite szerint gorboncok, táltosok, tüzesemberek, boszorkányok népesítették be. A történetekben találkozhatunk a környék legnagyobb boszorkányával, Kuminéval, vagyis Salamon Erzsébet gersei gyógyítóval, akinek sírja az ótemetőben van, azaz valós személy volt. 

Helye van a könyvben az elsüllyedt vasvári várnak, amelyet a legenda szerint a mai „Feneketlen-tó” Vasvár határában az emberi gonoszság süllyesztett el. A monda szerint egy kígyónál van a kulcs, ennek szobra Vasváron áll, a tó partján. Szó van a könyvben a karátföldi templomról is, amely szintén a múlt ködébe veszett. Karátföldnek a jelenlegi ismeretek szerint nem volt temploma, bár egy XVIII. század eleji bejegyzés szerint „temploma romos, elhagyatott”. 

Itt a történet szerint a helyiek békétlensége miatt kellett eltűnnie a föld színéről a templomnak. A kötetből megtudjuk azt is, hogyan kaphatott férfikeresztnevet három, egymással határos kis falu – Andrásfa, Mihályfa (Petőmihályfa) és Péterfa (Hegyhátszentpéter) – a Sárvíz-patak völgyében. Őszre várható, hogy a Pintér György által fémjelzett könyvek száma éppen egy tucat lesz, rövidesen nyomdába kerül ugyanis a Múzeumi krimik – avagy a rejtélyek kastélya című, kilenc bűnügyi történetet tartalmazó könyv. A cselekmények helyszíne a szerző munkahelye, a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum.