Egy hétig Kőszegről indulnak túrákra az evangélikus motorosok - videó, fotók

– Minden reggel az indulás a legizgalmasabb rész, ahogy felöltözünk, készülődünk, lemossuk a hajnali páracseppeket a motorokról. Közben kialakul, ki lesz legelöl, középen és kik lesznek a záróemberek. Mint egy nagy gyülekezetben, ahol mindenkinek van funkciója – mondja Endreffy Géza, a Budaörsi Evangélikus Gyülekezet lelkésze csütörtök reggel a szálló udvarán. Miközben szemrevételezzük a gépeket, beszél a reformáció kezdetének 500. évfordulóján, 2017-ben alakult társaságukról. 

– Miután összejöttünk, tíznapos wittenbergi zarándoklatra mentünk. Akik itt vannak, mind „meglett fiatalemberek”, a saját egyházközségükben jellemzően aktív emberek. Vannak köztük lelkészek, presbiter, van, aki a teológián tanít, pszichológus, házaspárok. Az ország minden részéből érkeztünk. Háromévente szervezünk belföldi túrát. Legutóbb Pécset és környékét, valamint az Őrséget jártuk végig. Már akkor úgy gondoltuk, hogy Vasba vissza kell jönnünk, ezért is esett az Alpokaljára a választásunk.

A lelkész elmondta még: a hetük eddig esősen telt. „Kőszegen vagy esik, vagy fúj, vagy harangoznak” – a városról elterjedt mondásra nem cáfolt rá az időjárás. Amikor szerdán este hazatért a csoport, éppen permezett az eső és szólt a harang. 

Minden napra terveztek útvonalat, de ezekkel rugalmasan bánnak. Reggel ellenőrzik a radarképet, és az aktuális helyzetnek megfelelően indulnak útnak. Lazulós, nyugalmasabb napot is beiktattak. Szerdán egy rövid motoros túra után néhányan a Mesteri termálfürdő és Bükfürdő felé vették az irányt, mások Ausztriában „szerpentineztek”. Estére pedig összeverődik a máskülönben is összetartó társaság: templomi alkalmak és nagy beszélgetések zárják a napot. 

Csütörtökön 260-270 kilométeres ausztriai túrára indultak 25-en 19 motoron. Legyen minél több kanyar a távon, ez is lényeges volt az útvonal kijelölésénél – árulta el Mátis Tamás a soproni gyülekezetből.

Az utazás a szabadságát élményét adja, közben felnéznek az égre, elmélyednek az igében, hallottuk a résztvevőktől, akik indulás előtt nagy kört alkottak, megfogták egymás kezét, és az esti áhítatot tartó társuk mondott rövid imádságot, kért áldást az útjukra. Jaú! – így hangzott az utolsó kiáltásuk. Endreffy Gézától erre is magyarázatot kaptunk: – Míg a motorosok úgy köszönnek egymásnak: Széles utat!, addig az evangélikus motorosok úgy: Jaú! – Jézus az út! János evangéliumának 14. fejezete, 6. versében szerepel: Jézus tanítványai, követői, tanúságtevői vagyunk mindannyian. A keskeny úton kell járnunk, ami Isten országába vezet.