A Sári házaspár a mérnöki munkát váltotta fel a csendes őrségi életre

Kerkáskápolnán nyugodt szívvel lehet beszélgetni az út szélén is, kevés az autó. Alapjában véve csönd van, de azért a kutyák jelzik, hogy van itt élet. Az Őrség pereme ez, Vas és Zala vármegye határa, ha a „hétvégi” lakók is hazajönnek, akkor sincsenek százan a faluban. A masszív lakosság alig több, mint ötven. A házi kedvencek komolyan veszik az őrző-védő feladatot Sári Csabáéknál is, négy eb hallatja a hangját, ad jelet magáról, amikor megérkezünk. 

Panka fajtáját tekintve havannai pincs, Pepe jó bőrben lévő francia buldog. Velük él egy „háztartásban” a két nagy testvér, Polli és Hópihe, utóbbi nagy részben kuvasz, annak minden előnyös tulajdonságával együtt. A harmincas évei derekán járó házaspár, Sári Csaba és Sári-Szalai Boglárka 2020-ban költözött Kerkáskápolnára. Csaba bajai származású, Boglárka bajánsenyei, utóbbi miatt esett a választás a kis őrségi falura. Mindketten környezetmérnöknek, majd minőségirányítási szakmérnöknek tanultak, a diploma után multiknál helyezkedtek el. 

– Mérnökként kezdtem, majd termelésvezető lettem, de nem jött be az az életforma. Éles váltással szálltam ki a mókuskerékből, hogy gazdálkodni kezdjek. Nem voltam teljesen rutintalan, nagyszüleimtől tanultam ezt-azt, nekik Mélykúton volt kisebb gazdaságuk, főként gyümölcsökkel, a papám borászkodott is – meséli Csaba. Sáriék német tulajdonostól vásárolták meg a kerkáskápolnai családi házat, amely korábban szálláshelyként üzemelt. 

Söptéről költöztek az Őrségbe, jelenleg 40 hektár rétet kaszálnak, és nagyjából 12 hektár szántót művelnek, emellett van még 2500 négyzetméternyi fóliasátruk, amelyet tavaszra szeretnének újabb 800 négyzetméterrel bővíteni. A család fő profilja a zöldségtermesztés, burgonyát, hagymát, uborkát, paradicsomot, paprikát, cukkinit, padlizsánt termesztenek nagy mennyiségben, mellette kisebb tételben zellerjük, póréhagymájuk, tökféléjük is van. Hortobágyi őshonos rackát tartanak, azt mondják, ez a fajta kevésbé kényes, ráadásul nagyon jó minőségű a húsa. Édeskés, hasonló a vadhoz. Jövőre szeretnének sertéseket nevelni, de csakis saját „felhasználásra”. 

– Sokan kérdezik tőlünk, hogy miért döntöttünk a gazdálkodás mellett. Ennek tényleg egyszerű oka van: a multiknál megtapasztaltam, hogy nem jó irányba megy a világ. Most a magunk urai vagyunk, de nem mondom, hogy könnyű. Rengeteg munkával és anyagi ráfordítással jár, de nem bántam meg a döntésemet egy percig sem. Az idei év jobb volt, mint a tavalyi, de láttam, miben tudnánk fejlődni – mondja Csaba, aki sok mindennek utánaolvasott, mielőtt belevágott új életébe. 

A családtagok segítenek a gazdaságban, sőt a barátok is jönnek, erre nem lehet panasz. Csabáéknak két fiuk van, Olivér hatéves, most kezdte az általános iskolát a pár kilométerre lévő Bajánsenyén, Alex tíz hónapos, Boglárka vele van otthon. A falusi gazdálkodó lét nem szokványos, itt nincsenek szabadnapok és ünnepnapok. Ennek ellenére jut idő mindenre. Most szedik ki az uborka „maradványait” a sátorból, helyére hónapos retek és újhagyma kerül. A talaj-előkészítés és az őszi vetés most van folyamatban, aztán egyből ráfordulnak a favágásra, mielőtt beköszönt a tél. A hidegebb hónapokat karbantartással töltik, sokszor volt nagy szél idén, megtépázta a sátrakat. Ráadásul két újabbat is fel kell állítani. Faluhelyen ideje van mindennek. Előbb a vetés, aztán az aratás. Egyszerű, de szép.