Egyfecske - Mit tanulhatok tőle?

Akadnak olykor idegesítő emberek az életben, meg roppantul frusztráló helyzetek, amikor próbálunk nyugodtak maradni, de valahogy nem sikerül. Ilyen esetekben hajlamosak vagyunk még jobban belebonyolódni a kialakult szituációba, mintegy önmaga farkába harapó kígyóként kergetni a megrögződésünket. 

Ha valaki például az agyunkra megy, akkor a legtöbbször ezen a megállapításunkon képtelenek vagyunk túllépni. Sőt! Még jobban felhergeljük magunkat, a másiknak már a lélegzése, a puszta jelenléte is idegrohamot okoz. Az emberi agy így működik. Ha valamit a fókuszunkba állítunk, jelen esetben embertársunk kicsit sem idegeket kisimító jellemvonásait, akkor bizony ezek egyre dühítőbbekké, elviselhetetlenebbekké válnak. De az elme ezen funkcióját a magunk javára is fordíthatjuk. 

Olykor velem is előfordul, hogy egy adott szituáció, esetleg ember nagyon bosszant valamiért. Ekkor igyekszem a figyelmemet levenni arról, hogy a falra tudnék mászni, és helyette egyetlen kérdést teszek fel: ha félre tudnám tenni a frusztrációmat, akkor vajon mit tanulhatnék ettől az embertől? Csodával határos módon ez mindig beválik, s akad legalább egyvalami, ami elsajátításra érdemes.