Ott, ahol az emberi szó elnémul - Mindenszentek, halottak napja: ez az emlékezés ideje, mécsesekkel és virágokkal

Virágok és mécsesek tízezrei díszítik Szombathelyen a Jáki úti temetőt, amely a „holtak városrésze”: 92 parcellában több mint negyvenezer ember nyugszik benne. A város az idén is rendezett itt mindenszenteki megemlékezést szerdán délután. A gyertyagyújtást irodalmi műsor követte, ahol Prikazovits Ferenc és Czirók Tamás mondtak verset, valamint Bujtás Ervin énekelt. Végül ökumenikus ima volt a három történelmi egyház képviselőivel. Ekkor már sok száz gyertya égett a húszezer négyzetméteren elterülő Hősi temetőben, ahol az első és második világháborúban elesett katonákat helyezték örök nyugalomra. A Jáki úti temető magja így már az első világháború idején kialakult, mert a hősi halottak egyre nagyobb száma azt mutatta, hogy a Szent Márton-temető nem lesz elég. (Az odatemetetteket később – az 1920-as évek első felében – kihantolták, és áthozták ide.) A hősök sírkövein minden évben mécseseket gyújtanak a mai katonák, az elhunytak égi hada látványos földi megjelenést mutat ilyenkor.

A Jáki úti köztemetőt 1963. január 1-én nyitották meg, amikor a szent Márton temetőben megszüntették a földes temetkezést. A központi helyen lévő díszparcellában a város meghatározó személyiségei kaptak helyet: köztük Pozsgai Zoltán, a Vas Népe néhai főszerkesztője, Tibold Iván zeneszerző, zenész, Holdosi József költő, tanár, Tóth Géza súlyemelő, mesteredző, Wagner András, a rendszerváltás utáni első szabadon választott polgármester vagy Gazdag Erzsi költőnő, akinek nincsenek vér szerinti leszármazottai, mégis mindig égnek gyertyák a sírján – az óvodákban tanított versei által évtizedek óta minden magyar gyermek jelképesen az ő unokája is.

 Sárvár önkormányzata mindenszentek napján tartott megemlékezést a Soproni úti köztemetőben lévő katolikus kápolnánál. Az összegyűltekhez Várhelyi Tamás sárvári plébános szólt, majd a Sárvári Koncertfúvószenekar működött közre Szélesi Attila karnagy vezényletével. 

A város nevében dr. Máhr Tivadar alpolgármester helyezett el koszorút a II. világháború áldozatainak és a Sárvárra internáltak emlékműveinél, valamint a szovjet katonák sírjánál. A vépi temetőben szerdán Németh Tamás esperes-plébános és a hívek Mindenszentek litániáját imádkozták el az anyakeresztnél a temetőben nyugvó összes halottért és a tisztítótűzben szenvedő lelkekért. Egyházi énekek, könyörgés, imádság hangzottak el a teljes búcsú elnyerésének szándékával. A szertartás után az atya kérésre megáldotta az új síremlékeket. Szerdán és már a megelőző napokban sokan érkeztek a vépi temetőbe, hogy krizantémcsokrokkal, sírdíszekkel, koszorúkkal, mécsesekkel díszítsék szeretteik sírját. 

Az Őrségben, a veleméri temetőben ökumenikus megemlékezést tartottak november elsején. A jelenlévők közösen énekelték el a 90. zsoltárt, amely így kezdődik: „Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak…” Az ökumenikus alkalmon Kollerné Loós Zsuzsanna evangélikus lelkész, majd Ozsváth Imre református lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez. 

Utóbbi így fogalmazott: – A temetőkertben, ahol minden emberi szó elnémul, hadd szólaljon meg az élet és a halál ura, a mi Urunk, Jézus Krisztus igéje, aki ezt mondta: – Eszetekbe juttatom testvéreim az evangéliumot, az örömhírt, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartják úgy, ahogy én hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké – mondta, majd így folytatta: akik a csendes temetőkertben nyugosznak, azok Isten ölén és kezében vannak, mint ahogy mi mindnyájan itt a földön.

 Keresztény emberként számunkra van egy biztos pont, a Jézus Krisztuson keresztül vezető út Istenhez. Ez az út sohasem könnyű, sőt kiváltképpen nehéz akkor, amikor gyászt hordozunk a szívünkben. Mécsesek gyúltak minden vasi temetőben, ahol elnémul az emberi szó, valami más azonban megszólal.