Évzáró kenutúra: a Rábán durrant a pezsgő, vízen koccintottak az új esztendőre - fotók

Nincs évzárás téli vízitúra nélkül, ez már sok-sok éve hagyomány Körmenden. Eshet az eső, fújhat a szél, lehet fogcsikorgató hideg vagy akár jeges a Rába, karácsony és szilveszter között egy valami biztos: a vízitúra, amelyet a kezdeti időszakban csak néhányan mertek bevállalni, aztán idővel egyre többen felbátorodtak és csatlakoztak. Az idei óévbúcsúztatásra közel ötven főre nőtt a létszám, ami rekordnak számít. 

Az évzáró vízitúrának egy ideje már fix napja van a bereki bárkásoknál, rendszerint december 28-án tartják, egy picivel karácsony után, de "kellő távolságban" a szilveszteri mulatságoktól. A túra napja ezúttal friss reggelt hozott, fagypont alatt volt a hőmérséklet. Délelőtt tíz óra tájban már engedett dermesztő szorításából az idő, kisütött a nap, felolvasztva és egy kicsit felélesztve a fakó és bágyadt természetet a folyónál.

Az is hagyomány, hogy az év utolsó vízitúrája előtt közösen főznek a résztvevők, ilyenkor stílszerűen vízi - többségében tengeri - herkentyűk kerülnek az asztalra. Idén rák, languszta, tintahal és ördöghal volt a menü, vajon pirítva, citrommal és fokhagymával megbolondítva. Ahogyan kell, és ahogyan a legfinomabb. A magyarosabb ízek kedvelőinek hat kiló mustáros tarját sütöttek meg tárcsán, a sparheltben fűszeres karaj készült, belül finom, omlósra sütve, kívülről egy picit megkapatva. 

Hüttner Csaba a felnőtt kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya is eljött az évzáróra. A kapitány nem először, de talán nem is utoljára járt Körmenden. Emlékei szerint aktív kenusként éppen Firenzébe tartott egy versenyre, amikor átutazott a Rába-parti kisvároson. A győri Rába-szakaszt jól ismeri, sportolóként sokszor készült ott, de a felső, Vas vármegyei részen még sohasem kenuzott. Így éppen itt volt az ideje annak, hogy végig evezze a rábai vízitúrázók egyik kedvencét, a 16 kilométeres Körmend-Molnaszecsőd szakaszt. A kapitány amúgy elég ritkán térdel mostanában hajóba, munkája ugyanis rendkívül szerteágazó és komoly szervezést igényel, pláne néhány hónappal a párizsi olimpia előtt. - Nyugodt vagyok, nagyon erős csapatunk van - kommentálta a válogatott keretet a kapitány, majd azt is hozzáfűzte: Kozák Danuta visszatérése üde színfolt a női kajak szakágnak, a csapattagok egy ikonra támaszkodhatnak, aki Magyarország aktív versenyzői közül a legeredményesebb. A kapitány azonban nem bocsátkozott jóslatokba, az nem az ő asztala, de úgy véli: kemény munka kell a sikerhez Párizsban.    

A kellemes hangulatú beszélgetések és a közös ebéd után fél három magasságában szállt vízre a csapat a körmendi Bárkaháznál. Ez a korai sötétedés és a hatalmas köd miatt nem volt éppen ideális, de a kenus idő már csak ilyen, becsúszhat pluszban vagy mínuszban egy-két óra. A vízen akkora volt a köd, hogy alig néhány méterre lehetett látni.  Az utóbbi években nem volt rá példa, idén azonban megtréfálta a folyó a gyakorlott kenusokat is: két helyen beborultak a Rába alig öt fokos vízébe. De minden gond nélkül folytatódott a túra, igaz néhányaknál fagyottabb pozícióban.  

A molnaszecsődi célállomáson, a vízparti presszóban melegedett fel a csapat, majd Körmenden, egy belvárosi egységben zárult a program. Forró csülkös, csipetkés babgulyással, remek hangulatban.  

Elindult a zenegép is, harsogta az ismert slágert Kis csónakom leng a Rába vízén, kissé elferdítve és aktualizálva a szöveget a helyi viszonyokra. Azért vannak a jó barátok - énekelte valaki az asztalon állva, a többiek meg folytatták: hogy az eltűnt boldogságot visszaidézzék egy fázós alkonyon. Például akkor és ott, koccintva az óévre és reményekkel várva az új esztendőt!