A vasszentmihályi kötődésű Pintér János hadifogságban írt verseit adta ki egy kötetben unokája

– Az anyai nagyapám, Pintér János 1923-ban született. Nagyon szerettem őt, közel álltunk egymáshoz és sok időt töltöttünk együtt. Sokszor utazgattunk és közben sokat beszélgettünk. Nagyapám kedvenc témái a gyermekkora és a háború voltak, és mivel látta, hogy ez a két témakör engem is érdekel, rám bízta a hadifogságban írt verseit. Két füzetet kaptam tőle, az egyik a Versek Mailly-Le-Camp 1946 címet viseli, ebben harminc vers és egy rövid útleírás olvasható, a bevonulástól a hadifogságba esésen át a Mailly-Le-Camp-ba való megérkezésig. A másik, a Menü Mailly-Le-Camp 1946 című füzetecske egy menütáblázatot és 1946-os névnapos naptárt tartalmaz – tudtuk meg Csizmadia-Csiky Lászlótól. 

A kötet szerkesztője hozzátette: nagyapja versei nagyrészt a család hiányáról szólnak, de több esetben említi a távollét, a bizonytalanság nehézségeit. Szó az írásokban arról, hogy a hírek hiánya mennyire megviseli az embert. Mikor lesz vége a fogságnak? Mi van az otthoniakkal? Ki él, ki halt meg a faluban? Érdeklődnek-e rólam? – ezek a kérdések foglalkoztatták Pintér Jánost, aki – bár hat elemit és egy bentlakásos traktoros tanfolyamot végzett – rendkívül érzékenyen írja le a hadifogságban töltött időszakot. A könyvet Csizmadia-Csiky László elsősorban a családnak szánta, de úgy véli, történeti kutatóknak is hasznos olvasmány lehet.