Mesélő podcast: hogyan kerültek Tömördre Szent Félix relikviái?

A helyi legenda tudni véli, hogy Félix Tömördön szenvedett vértanúhalált. A pannóniai keresztények Diocletianus császár uralkodása idején történt üldöztetésének idejéből egyedül Szent Quirinusnak, Siscia püspökének vértanúsága passióját ismerjük. Más Pannóniában élt korabeli keresztény áldozatnak azonban a történeti forrásokban sajnos nincsen nyoma.

 A szentek legendáriuma ismeri ugyan a rabkiváltó Trinitárius rendet alapító, IV. Orbán pápa által 1262-ben szentté avatott Szent Félix történetét, viszont ebben nincsen szó arról, hogy a szent valaha járt volna akár Tömördön, akár a korabeli Magyarországon. Emiatt nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a „tömördi Szent Félix” nem helyben vált vértanúvá, hanem egyike az úgynevezett katakomba szenteknek. 

Rómában 1578-ban fedezték fel az ókori város alatt húzódó labirintus- vagy más néven katakombarendszert, ahová a Diocletianus császár uralkodása idején történt keresztényüldözések ezernyi áldozatát temették. Az 1. századi vértanúk maradványait az utókor „katakombaszentek” néven szokta emlegetni. A katakombák felfedezését követően került sor a csontvázak őskeresztény vértanú-szentként való hitelesítésére, majd az ereklyék Európa szerte történt elajándékozására. Az ellenreformáció ily módon igyekezett pótolni a protestantizmus által a katolikus templomokból eltávolított ereklyéket. 

Szent Félix relikviáit Kazó főesperes 1697-es tömördi látogatása még nem említette, és nem esik szó róluk Tömörd község más 17. századi vagy annál régebbi írásos forrásaiban sem. Az ereklyéről első ízben Batthyány József 1756-ban kelt részletes templom leírásában olvashatunk, Szily püspök 1780-as tömördi vizitációja pedig már részletesen leírja, hogy „a templom északi mellékoltárán elhelyezett Szent Félix ereklye Peter Josef Dolberg adományaként került a templomba”. 

Vas vármegye hadtörténetéből ismerjük Thököly hadainak pusztításait, amelyeknek a tömördi kastély és a templom is áldozatává vált. A falu közepén álló, Szent Ilona tiszteletére szentelt templom újjáépítése 1732-ben kezdődött. A Szent Félix ereklye minden bizonnyal az újjáépítés folyamán került Tömördre. 

 A Szombathelyi Egyházmegye élén Szily Jánost Harras-Herzan Ferenc bíboros követte. Életpályáját megismerve tudhatjuk, hogy a főpap Szombathelyre érkezése előtt Mária Terézia császárnő itáliai diplomatájaként működött, és személyes kapcsolatai révén több katakombaszent maradványait kapta meg VII. Pius pápától. A relikviákat szombathelyi püspökké való kinevezését követően hozta Szombathelyre. Az 1804-ben elhunyt Herzan püspök végrendeletének megfelelően Szent Vince ereklyéi a szentgotthárdi cisztercita apátsági templomba, Szent Placidus csontjai pedig a szombathelyi székesegyházba kerültek. Az ünnepi ruhákba öltöztetett és ékszerekkel díszített csontvázakat a templomokban üvegkoporsókba helyezve tették a hívek elé. A szentgotthárdi Szent Vincentius testének felékesítését a grazi kolostor apácái végezték. Szent Placidusnak az 1945-ös bombázáskor megsérült ereklyéit 1953-ban helyezték vissza a szombathelyi székesegyház északi oldalhajója első kápolnájának oltárára.