Magyarnádalja és Vasalja hozta, amit vártunk: jókedvet, bőséggel

A két település lakossága már hetekkel, sőt hónapokkal korábban elkezdett készülődni a farsangi bolondlakodalomra. A rönköt Vasalja adta, mégpedig a közelmúltban felújított orvosi rendelő udvaráról, ahonnan Gombás Zsolt körmendi hivatásos, vasaljai önkéntes tűzoltó vágta ki a fenyőt a legnagyobb szakmai hozzáértéssel és magabiztossággal. -Hat méter tíz centi volt a rönk eredetileg, a magyarnádaljaiak egy méter lecsíptek belőle a rönkhúzás napjára - jegyzete meg mellettem csipkelődve egy vasaljai atyámfia.
Magyarnádaljáról indult a lakodalmas menet, élén a Percsák zenekarral. A faluból került ki a vőlegény, Nádal Lali (Balogh Anna), a megtermett menyasszony, Szentkiráli Stefánia (Pál János) - akinek ruháját sokméternyi függönyből varrták - a vasaljai templomnál szállt fel a rönkre. Közben kínáltak jobbról is, balról is, ételt is, italt is, talán az utóbbiból fogyhatott jobban.,

Az esketést a vasaljai kultúrban tartották, ahol táncba vitték és jól megforgatták a csinos menyasszonyt. Utána szabad volt a tánc, a bátrabbak a csók is.
A rönkhúzáson a mellékszerepeket is remekül vitték: a magyarnádaljai kisbírót, Balogh Ádámot például senki és semmi ki ne zökkenthette a ritmusból, Bodonczi Öcsinek (Bodonczi Márknak) a táncos seniornak vagy senior táncosnak pedig mindenkihez volt egy remekbe szabott mondata. A vasaljai polgármester, Péter Árpád két éve szőke ciklon volt, mostanra fekete démonná változott. Őrületes jelmezeket láttunk: két fiatalember Magyarnádaljáról levegővel felfújt ufók karjai között rekedt. De volt unikornis apuka, indián kislány, cigányasszony, vadász és ananász, hogy csak néhány maskarás alakot említsünk a vidám menetből. Merthogy vidám volt, ahhoz kétség nem férhet. Magyarnádalja és Vasalja hozta, amit vártunk: jókedvet, bőséggel.