Nagy erőt képviselünk a mai napig – Szabó András 33 éve ment életeket, a megyében az egyik legtapasztaltabb tűzoltó

2021-ben harminc év után kapott elismerést szolgálati feladatainak kiemelkedő teljesítéséért.

Most 58 évesen a rangidős állománytagok közé tartozik, és ereje teljében van. Amíg beszélgetünk (múlt csütörtökön), két riasztás is történik: bejelez egy tűzjelző és balesethez hívják a tűzoltókat. Mindkettőnél éberen figyeli, hogy szükség van-e rájuk.

A KMSZ vármegyei hatáskörrel rendelkező 24/48 órás, készenléti jellegű szolgálat, amely magasabb szintű káresemények irányítását segíti és hajtja végre. András a héten először van szolgálatban. Tűzesettel indult a napja: egy szombathelyi cipőipari üzemben az elszívóberendezésben égett a szűrőzsák. Ennek felszámolását végezték az irányításával, de mint kiderül, civilben is aktív volt: kedden a Ják felé vezető úton segített kiemelni a sofőrt egy autóból, amelyik a feje tetején állt meg. Ritkán kerül hasonló helyzetbe, de nem is kérdés, hogy egy vérbeli tűzoltó a szabadnapján is segít.

A történet 1991. május 1-jén kezdődött.

– Körmendi születésű vagyok, de Veszprémben lettem tűzoltó. Akkoriban ott éltünk, és szó szerint az utcáról sétáltam be a Veszprémi Tűzoltóságra. Semmit sem tudtam a hivatásról, úgy gondolkodtam: postásra, rendőrre, vasutasra és tűzoltóra mindig szükség lesz. 1984-ben Kőszegen végeztem a TEKI-ben állattenyésztő, azon belül szarvasmarha-tenyésztő szakon. Jákon dolgoztam, a Szombathelyi Tangazdaság szarvasmarhatelepén. 1986-ban elvittek katonának másfél évre Molnaszecsődre, ahol szakaszvezető lettem. Jákra műszakvezetőként tértem vissza. 1991 májusában, miután Veszprémben felszereltem, azonnal iskolába mentem: 1992-ben a Belügyminisztérium Tűz- és Polgári Védelmi Intézetében kaptam szakmai képzést – szakmunkás lettem. 1994. január 1-jével pedig átkerültem a Szombathelyi Tűzoltóságra – egy évig beosztott tűzoltóként szolgáltam, utána a rendfokozatom szerint szerparancsnok lettem – meséli.

A feljebbjutása rátermettségen és akaraton is múlt. Azért, hogy tiszt lehessen, a technikus képzést is elvégezte 1995-96-ban. 1997-től szolgálatparancsnok beosztásba került: a C szolgálati csoport szolgálatparancsnoka volt 15 évig. 2002-ben polgári diplomát szerzett, hogy meglegyen a felsőfokú képesítése.

– A hivatástudat mellett itt tartott a közösség, a csapatban végzett munka is. Úgy éreztem, bármire képesek vagyunk, ha kell, hegyeket hordunk el. Feltétlenül megbíztunk egymásban – ez így van ma is –, és szükség van higgadtságra, tettre készségre is. Nagy erőt képviselünk a mai napig: profi csapatban dolgozunk, amelyiknek a kárhelyszíneken mindent meg kell oldania. Az emberi élet és a technika védelme a legfontosabb, és hogy az életünk árán is megmentsünk másokat. Ehhez a folyamatos tanulás, a gyakorlatok is hozzásegítenek és hogy fizikailag, szakmailag lelkileg egyensúlyban legyünk – foglalja össze.

Az elmúlt évtizedek bővelkedtek megoldandó feladatokban. Az egyik legemlékezetesebb 2007 áprilisából a körmendi sajtgyár tüze, amikor egy robbanás után teljesen leégett a sajtgyár úgy, hogy három megye tűzoltói küzdöttek a lángokkal. A balesetek közül a három halálos áldozatot követelő simasági tragédiát említi, ahol egy kamion begyűrt maga alá egy kabriót, és a két éve az M80-as autóúton, Csákánydoroszló közelében történt esetet, amikor egy lengyel rendszámú kamion bal első kereke defektet kapott, az irányíthatatlanná vált jármű áttért a szemközti sávba, és három autóval ütközött. A kamion a mélybe zuhant, a sofőr a helyszínen belehalt sérüléseibe. Az utóbbi két esetben ő volt a műszaki mentést irányító parancsnok. Részt vett a tűzoltásban a velemi erdőtűznél és amikor egy kőszegi, Panoráma körúti, használaton kívüli épületben villámcsapás következtében tűz keletkezett.

Meghatározó volt a 15 év szolgálatparancsnokként. 2012-ben pedig megalakult a Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálat, amely a beavatkozások biztonságáért felel, azok irányítását végzi. Tagjai képzéseket, oktatásokat, gyakorlatokat tartanak és lefolytatják a tűzvizsgálati eljárást.

– 2012-ben nyugdíjba mehettem volna korkedvezményesen, hiszen megvolt a 25 év szolgálati időm, de nem volt kérdés, hogy maradok. Korábban vonulós tűzoltó voltam, az új rendszerben ez kiegészült a tűzvizsgálattal, hatósági területtel és egy nagyobb egység irányításával. Az öt közül minket alapesetben a kettesnél magasabb számú riasztási fokozatú beavatkozásokhoz hívnak: nagyobb tűzesetekhez, műszaki mentésekhez, ellentétben a koccanásokkal, fakidőlésekkel.

S ha már szóba kerülnek a tűzesetek: manapság kevesebb a klasszikus háztűz, köszönhetően talán annak is, hogy az ország nyugati részében kedvezőbbek a szociális körülmények, jobb a lakóingatlanok és az autók minősége és a lakosság tudatos megelőzési tevékenysége is. Gyakoriak a klímaváltozás következményeként a viharkárok, a villámárvizek. Szabó András nem tesz különbséget esetek között, csak feladat van, mondja.

– A tűzoltásnak algoritmusa van: miután kiérkezünk, felderítünk, elindul bennem egy folyamat, és visz magával a lendület: kitaláljuk a taktikát, tesszük a dolgunkat, és megoldjuk a feladatot. A lelki szemeimmel látom, hogy mi történik. Nem egyszer a bejelentőt faggatom: mekkora lángot lát, annak milyen színű a füstje. Tudom, hol lehet a fedő, amikor ég az olaj. Amíg kiérünk a helyszínre, folyamatosan tájékoztatnak bennünket a bejelentés alapján: egy tűznél például, hogy mekkora területen és mi ég. Kommunikálok a rádión keresztül a tűzoltókkal: útközben kiosztom a feladatokat, kinek hova kell majd állnia, hol a vízforrás. Több mint harminc évnyi tapasztalat után érthető az is, hogy tűzoltószemmel jár-kel a világban: ahol megfordul „biztonsági felmérést végez”, ő az, aki egy szállodában mindig megnézi a menekülési útvonalat.

Tűzoltónak lenni szép hivatás, életforma. Ha nyugdíjba megy, onnantól a családjára koncentrál, és reméli, hogy 35 év szolgálattal a háta mögött elégedetten dől majd hátra.